2012. január óta nem sikerül megismernünk az Alsónémedi Önkormányzat képviselő-testületének 1990-2002 közötti időszak zárt üléseiről készült jegyzőkönyvek nyilvánosnak számító részeit. (A személyes adatok és üzleti titkok kivételével.) Alsónémedi Önkormányzata annak ellenére nem tesz eleget adatszolgáltatási kötelezettségének, hogy 2013. novemberben már jogerős bírósági ítélet is született. Ám a pervesztes önkormányzat a piaci ár huszonötszörösének megfelelő mértékű költségtérítés megfizetéséhez kötötte volna az adatszolgáltatást.
- Terepmintás gatyájuk van? - kérdezi a vevő a military boltban. - Biztosan tudjuk, hogy valahol van, csak nem találjuk! - válaszol az eladó. Nos, a fenti párbeszédhez hasonlókat Rejtő regényekben szoktunk olvasni, nem egy bizottsági ülésen hallani. Történt ugyanis, hogy dr. Tüske Zoltán - a pénzügyi bizottsági tagja - korábbi bizottsági ülésen felvetette, hogy honnan is kellett volna tudnia arról, hogy az Alsónémedi Önkormányzat megtakarításait (diszkont kincstárjegyben) a Hungária Értékpapír zRt. kezeli. Akkor azt a választ kapta, hogy ez köztudomású tény és számos csatornán keresztül értesülhetett volna erről a bizottsági és testületi jegyzőkönyvekben, akár még az Alsónémedi Hírmondóban is.
Szombaton utolsó útjára kísértük Tomit a család tagjaival, barátaival, osztálytársaival, sporttársaival és a végtisztességet lerovókkal együtt az Alsónémedi temetőben. A református szertartás első gondolata egy mindenkiben azonnal és azóta újra és újra feltett kérdés volt: Miért kellett ennek így megtörténnie? Istenem! Nem lett volna elég egy majdnem tragikus figyelmeztetés? Miért nem érkezett az utolsó pillanatban egy angyal, aki fordított volna egy kicsit a sors kormánykerekén? Abból is éppen ugyanúgy megtanulhattuk volna egy életre, hogy mit szabad és mit nem és hogy a figyelmünk egy pillanatra sem lankadhat, főleg ha életek vannak a gondjainkra bízva.