Idén harmadik alkalommal látogat több ezer lengyel barátunk hozzánk a március 15-i nemzeti ünnepünkre. Figyelemre méltó, hogy a tavalyi katasztrofális időjárási körülmények ellenére újra útnak indulnak, ráadásul töretlen lelkesedéssel. Tavaly volt olyan busz is, ami nem pénteken este, hanem vasárnap délután - a Bem szobor koszorúzására - érkezett meg. A visszautazáskor a különvonat is több órát vesztegelt fűtés és világítás nélkül a rákosrendezőn. A dologban az volt a különös, hogy a mozdonyvezetők magukra zárták az ajtót és nem voltak hajlandók kommunikálni.

Dr. Bogár László közgazdász, egyetemi tanár előadása a rendszerváltás óta eltelt 25 évről, közelgő választások esélyeiről. A tanár úr kendőzetlenül mutat rá a magyar társadalom által - a választásokkor 'elkövetett' - fatális hibáira, talán azért, hogy a következő hónapokban, években ezeket a hibákat már ne kövessük el. Ugyanakkor óva int minket attól, hogy annak a bizonyos lónak a másik oldalára átessünk. "...a Civil Összefogás és a Békemenet rendszerét is át kell gondolnunk..." Meglepően sok az analógia a helyi problémákkal is. Az előadás nagyon fontos üzenete az aktív polgárok a közhatalommal szembeni (jövőbeni) felelősségének kihangsúlyozása, valamint  a több száz éves múltra visszatekintő, végletesen megosztott magyar politika egymással szemben álló szereplői: a hamis realisták és a túlfeszült lényeglátók állandó konfliktusából eredő veszteségek elkerülése. "...A magyar társadalomnak a jövőben sok lényeglátó realistára lesz szüksége..."

Az Alsónémedi önkormányzat 2014. február 25-i testületi ülésén Vincze József indítványozta Józan Sándor alpolgármesteri tisztségből történő visszahívását. Az egyébként nem szükséges indoklás 'bizalomvesztés' volt. Vincze úr arra hivatkozott, hogy az alpolgármesternek kutya kötelessége lenne/ lett volna a polgármester munkájának segítése, attól függetlenül, hogy az mennyire összeegyeztethető a választási ígéretekkel vagy éppen az elvekkel, netalán az írt vagy íratlan törvényekkel. Meglehetősen rosszul hangzik a bizalom szó Vincze úr szájából, mert az általa jegyzett elmúlt ciklus mottója az elhallgatás volt. Illetve lett volna, ha az általunk indított eljárásokban a független magyar bíróságok jogerősen többször nem kötelezték volna az ellenkezőjére. Az már csak hab a tortán, hogy Vincze József úr erről még a Képviselő-testületet is elfelejtette teljes körűen tájékoztatni, pedig többször lehetett volna rá lehetősége.

Hogy hivatkozhat Vincze Úr bizalomra, amikor még az is előfordult, hogy - néhány másodperc eltéréssel - rezzenéstelen arccal egymással szögesen ellentétes kijelentéseket tett?  Ráadásul olyan magabiztossággal tette, hogy az ember csak értetlenül áll és nem talál rá szavakat. Talán azért mert ezt az alávaló hazugon kívül nem lehet másképp nevezni, de jóérzésű ember nem szívesen mond vagy ír le ilyesmit. Apropó bizalom: mások belé vetett bizalmával mi a helyzet? Választási ígéretek? Vincze József a hamis tanúzás ügyében kezdeményezett büntetőeljárást is csak azért úszhatta meg, mert a hamis tanúzást ebben az alakzatban nem lehet elkövetni. (alperes volt és nem tanú a bíróságon). Ráadásul másokon olyat kér számon, amivel ő sosem vagy csak nagyon rövid ideig rendelkezett. Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű?

Józan alpolgármester úr konzekvensen nem tett mást, mint amit a lelkiismerete diktált. Neki még számít valamit az adott szó, amit ígéretnek is szoktak nevezni. Az ígéreteket pedig illene / illett volna betartani - még ha választási ígéretről van is szó - mert sokan bíztak a teljesítésükben. Vincze József polgármester-jelölt úr esetében szám szerint 871-en. Az ő bizalmukkal mi a helyzet? Az nem számít? A jelek szerint sajnos nem.

A titkos szavazással (összesen 2 igen Vincze Úr indítványa mellet, amiből az egyik szavazat valószínűleg ő maga volt) a képvelő-testület is kinyilatkoztatta, hogy bizalomhiányban nem Józan Sándor szenved, hanem valaki más. Jóérzésű ember - akinek van lelkiismerete meg saját  magának megtartott véleménye - ilyenkor csak elfordul tehetetlenségében és köp egyet, mert most még mást nem is nagyon tehet.

Azok pedig, akik legalább mondhattak volna valamit - mert ebben a helyzetben nemigen lehetett volna bármi mást tenni - sajnos csendben maradtak. Bár - ha úgy vesszük - ezzel a hallgatással el is mondtak mindent:

"...vétkesek közt mind cinkos, aki néma..."