1847 janárban született és később a pesti divatlapban jelent meg Petőfi Sándor zseniális verspára. Furcsa párhuzam van a nemzeti dallal, mert ott sem arról van szó, hogy 'döntsd a tőkét ne siránkozz', hanem - ahogy itt is - a döntés a hallgatóé/olvasóé. Rabok legyünk vagy szabadok? Kutya akarsz lenni vagy farkas?

Döntsd el Te magad!

Kutyák dala   Süvölt a zivatar A felhős ég alatt; A tél iker fia, Eső és hó szakad.   Mi gondunk rá? mienk A konyha szöglete. Kegyelmes jó urunk Helyheztetett ide.   S gondunk ételre sincs. Ha gazdánk jóllakék, Marad még asztalán, S mienk a maradék.   Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása fáj, No de: ebcsont beforr.   S harag multán urunk Ismét magához int, S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes lábait!

Farkasok dala   Süvölt a zivatar A felhős ég alatt, A tél iker fia, Eső és hó szakad.   Kietlen pusztaság Ez, amelyben lakunk; Nincs egy bokor se', hol Meghúzhatnók magunk.   Itt kívül a hideg, Az éhség ott belül, E kettős üldözőnk Kinoz kegyetlenül;   S amott a harmadik: A töltött fegyverek. A fehér hóra le Piros vérünk csepeg.   Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor... De szabadok vagyunk!

 

(Köszönet Versfakasztó Péternek az ajánlásért!)