"...A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon..."

A Szabad Kossuth Rádió - Örkény István által írt - részben szállóigévé vált beköszöntőjének teljes szövege:

A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. Még a minap, hazánk újjászületésének órájában sem bírta abbahagyni a hazugságot. De ez a harc, amely az utcán kivívta a nemzet szabadságát és függetlenségét, a rádió falai közt is fellángolt. Akik a hazugság hirdetői voltak, e perctől fogva nem munkatársai többé a Magyar Rádiónak, mely ezentúl joggal viselheti Kossuth és Petőfi nevét. Mi, akik itt állunk a mikrofon előtt, mi új emberek vagyunk ezen a helyen. A jövőben a régi hullámhosszon új hangokat fognak hallani. Ahogy híressé vált régi-régi esküminta követeli, az igazságot, a teljes igazságot és semmi mást, csak az igazságot fogjuk elmondani. Egy részecske vagyunk az ország testéből. Kérjük, adják meg azt a figyelmet munkánknak, mely minden dolgozó magyar embernek jár. Mi az egész forradalmi mozgalom szószólóinak valljuk magunkat, és a magyar nemzet hangját akarjuk hallatni ország-világ előtt. A rádió régi vezetőit és munkatársainak egy részét leváltottuk. Kelt Budapest, 1956. október 30-án.” (http://orkenyistvan.hu/)

A mai ünnepen fel is tehetjük magunknak a kérdést: ebben a tekintetben mi változott 1956 óta? Annyi biztosan, hogy a mára meglehetősen dominánssá vált média a befolyásoló hatása és ebből következően a felelőssége is megtöbbszöröződött. Ma már nem az állam gyakorolja közvetlenül a felügyeletet a 'szabad sajtó' döntő hányada felett, hanem különböző, sokszor visszafejthetetlen (üzleti) érdekcsoportok által birtokolt magáncégek. Az alkalmazott médiatechnikák pedig ma sem nem merülnek ki csupán a szelektív elhallgatásban vagy a teljesen érdektelen információkkal történő elárasztásban, hanem sokszor előfordul nettó hazugságok leközlése is. A legdurvább talán az, amikor egy több százezres tüntető tömegről azt állítja egy sajtóorgánum, hogy valami ellen demonstrálnak, miközben valójában éppen egy szimpátia tüntetést fotóztak. Mindenkinek ajánlom figyelmébe az - igaz történeten alapuló - 'Charlie Wilson háborúja' című zseniális filmet, ahol egy kitalált háborút hitetnek el az amerikai közvéleménnyel és a politikusokkal is, stúdióban forgatott helyszíni haditudósítással, meg menekült kislányt játszó színésszel. Groteszk módon a film éppen arról szól, hogy az amerikaiak hogyan támogatták minden eszközzel akkoriban a tálibokat, akik ellen ma körömszakadtukig harcolnak.

A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy.
Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik. (George Orwell)

Bármennyien, bármennyiszer is sulykolják önös vagy elvtársi érdekből az ötöt eredményként, mi csak tartsuk magunkat a négyhez és merjünk a kimondásáért harcolni.  Ez is '56 mai üzenete.