Az elmúlt héten volt szerencsénk részt venni egy Szarajevóban tartott négy napos nemzetközi konferencián. A 2015-ben negyedik alkalommal megtartott (POINT40) fókuszában ugyan az egykori Jugoszlávia szétesése után létrejött államokban működő civil szervezetek (Bosznia-Hercegovina, Makedónia, Koszovó, Szerbia, Montenegro) voltak, de a világ számos más országából is érkeztek előadók.

A POINT40 mottója az "OPEN GOVERNMENT UNDER CONTRUCTION" (NYÍLT KORMÁNYZÁS ÉPÍTÉS ALATT) volt, ami arra utalt, hogy a régió országaiban bőven van még mit tenni annak érdekében, hogy nyílt kormányzásról beszélhessünk. Ez dióhéjban annyit jelentene, hogy a kormányzati, önkormányzati és egyéb (állami) szervek és szervezetek - akik közpénzből működnek, illetve döntenek a közpénzek felhasználásáról - kellő mértékben és megfelelő módon biztosítanak hozzáférést a működésük és a döntéshozatali folyamataik során keletkezett adatokba.

A Civil Kapocs Egyesület a meghívást a 2015. márciusban rendezett hackathon-on még 2013-ban indított önkormányzati archívum projektjének köszönhette. Tekintettel arra, hogy az egyesület által kifejleszteni kívánt eszköz civil szervezetek ezreinek lehet hasznos világszerte, ezért valószínű, hogy a fejlesztésbe támogatóként több nemzetközi szervezet is bekapcsolódik. A konferencia során több szervezetnél is felmerült a nagy tömegű papír alapú iratok feldolgozásának problémája.

A nemzetközi rendezvény a legpozitívabb és talán legsikeresebbnek mondható projektje a Madara Peipiņa által bemutatott litván manabalss (az én hangom) petíciós platform volt. A manaballs négy év alatt a litván parlament hivatalos petíciós felülete lett. Lényegében arról van szó, hogy az általuk  indított és működtetett weboldalon keresztül lehetőség van polgári kezdeményezések indítására és ha összegyűlik a törvényben meghatározott tízezer aláírás, akkor a parlamentnek napirendre kell tűznie a kezdeményezés megtárgyalását. Mindeddig 15 ügyet támogatták a szükséges mennyiségű aláírással és abból 7 esetben pozitív volt az eredmény, vagyis a litván parlament megszavazta a törvényeket illetve törvénymódosításokat. 

Magyarként jól volt hallani olyan szerb civil szervezetről, ami többek között a magyarellenes gyűlöletbeszéd ellen küzd azzal, hogy a kifogásolható tartalmú falfirkákat próbálja nem csak feltérképezni, hanem el is távolítani.

Jelena Dukarić az általuk androidos okostelefonra kifejlesztett alkalmazást mutatta be, ami megkönnyíti a kifogásolható tartalmú falfirkák feltérképezését.

Arzu Geybullayeva jóvoltából tudhattuk meg, hogy Azerbajdzsánban jelenleg több politikai foglyot tartanak börtönben, mint Oroszországban és Fehéroroszországban összesen.

Számunkra szerencsére ma már szinte elképzelni is nehéz, hogy pusztán a politikai vezetők, illetve döntéseik kiritizálása miatt valakit a szabadságától, netán az életétől megfoszthassanak.

A POINT40 célja az új technológiákban rejlő lehetőségek és fenyegetések bemutatása is volt. Terítékre került az ún. big data, a telekommunikáció metadatainak és tömeges megfigyelés (térfigyelő kamerák) során keletkezett adatok gyűjtése is. 

Filip Stojanovski arról számolt be, hogy Macedóniában sikerült megakadályozniuk olyan adatok gyűjtését lehetővé tévő törvény elfogadását, ami a szükségesnél és ésszerűnél nagyobb betekintést adott volna a például telefonhívások metadataiba. Lényegében arról van szó, hogy telekommunikációs cégek nem tárolhatják folyamatosan és adhatnak közvetlen hozzáférést automatikusan a hatóságoknak, hanem csak indokolt esetben, például bűncselekmény felderítéséhez. Az egyik előadást követő vitában felmerült, hogy talán nem is az állami szerveknek, hanem egy esküdtszékhez hasonló állampolgárokból álló plénumnak lenne célszerű dönteni a telekommunikációs cégek által gyűjtött metadatok (híváslisták) kiadásáról.

A konferencián számos előadásban hangsúlyt kapott az átláthatóság, a közadatok újrafelhasználhatóságának és az adatok vizualizálásának kérdése is.

Kifejezetten érdekes volt Michal Škop mindössze néhány kérdésből álló kérdéssora, is ahol az alany elhelyezhette magát egy politikai mérőlécen, attól függően, hogy milyen válaszokat adott a kérdésekre. 

A több, mint hetven előadás olyan széles területet fogott át, hogy lehetetlen lenne egy rövid beszámolóban visszaadni a hallottakat. Mindenesetre kis betekintést kaphattunk, hogy ki, milyen területen és hogyan ért el eredményeket, amiket talán a saját területünkre adoptálva mi is használhatunk.

És ha már Szarajevó, akkor a Gavrilo Princip-ről elnevezett Latin híd sem maradhat ki, ahol az a bizonyos merénylet történt, ami később az első világháború casus belli-je lett.

Ezen a hídon lett Gavrilo Princip áldozata Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse és hitvese Chotek Zsófia.

A hazaúton nem Babina Greda-nál, hanem Derventán keresztül Brod-nál hajtottunk fel az A3-as autópályára. Megdöbbentő volt látni kilométereken keresztül a szétlőtt, kiégett házakat. Torzók formájában a táj még ma is emlékeztet a húsz éve véget ért délszláv háborúra. Vajon hány évnek kell eltelnie ahhoz, hogy ezek a sebek is behegedjenek?