"...Valójában akkor,  1956-ban,  vette el tőlünk mai fiataloktól jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz - vagy ki tudja hány - évünk is ott fekszik...."

Hát ez bejött. Nem kicsit, hanem nagyon. Éppen 25 éve reménnyel telt szívvel,  de végtelenül naivan - a rabság utáni szabadság első szippantásától megrészegülve - párás szemekkel álltunk a Hősök terén és hallgattuk ezt a fiatalembert. Nekünk - akkor tizenéves - fiataloknak megdöbbentő volt látni a "gyilkosok" és a "az orosz csapatok kivonása" hallatára a kommunista diktatúra által egy életre megnyomorított idősebb honfitársaink érthető, önkénytelen összerezzenését. Ők pedig azon döbbentek meg akkor, hogy mi - akiknek szerencsére már csak a puha diktatúrából jutott - milyen fesztelenül vagyunk képesek felemelt fejjel, fülig érő szájakkal hallgatni ezeket a súlyos szavakat, amik kimondásának a töredékéért is hurcoltak meg embereket, tettek tönkre életeket, családokat korábban. Ők éppen úgy álltak ott, mint a frontot megjárt katonák az ünnepi tüzijátékon, akikben minden egyes durranás hallatán újra meg újra villámcsapásként fut végig a rettenet és ez ellen évtizedek után sem tudnak semmit tenni. Aztán rájöttek, hogy ők éppen azért harcoltak - ki szavakkal, ki tettekkel - hogy akkor és ott, mi olyan fesztelenül hallgathassuk a szovjet csapatok kivonásának követelését. Talán éppen ezek a csodaként megélt pillanatok homályosították el a szemünket.

Ott, akkor mindenki - ahogy én is - teli volt tervekkel és reménnyel. Joggal bíztunk abban, hogy valami merőben más fog következni: a hazugságokra és az erőszakra épített kommunista diktatúrát felváltja az igazságra és a bizalomra alapuló igazságos demokrácia. Aztán utólag szépen lassan rá kellett jönnünk, hogy ehelyett az utóbbi 20 évben pontosan ugyanazt kaptuk csak más csomagolásban. Mi fiatalok és idősebbek is pedig - a szabadság első fuvallatától elalélva - nem vettük észre, hogy a kalitkát a háttérből kinyitók a korábban minket terrorban tartókkal együtt éppen a mi kizsebelésünkre készülnek: A korábbiaknál is aljasabb hazugságokkal és fortélyokkal a személyes és közvagyonunk ellopására, amit a végtelen szabadság és a demokrácia illúziójába csomagoltak.

Van abban valami bizarr és egyben biztató is, hogy éppen a mai napon - június 16-án - fogja kihirdetni a Kúria a posztkommunista politikai elit közreműködésével az országra szabadított devizahitelekkel kapcsolatos jogegységi határozatát, ami a bíróságok számára később kötelező érvényű lesz.

Elszorul a torkom amikor arra gondolok, hogy az ország vagyonával együtt - még ha áttételesen is - de a fiatalságunk húsz vagy ki tudja évét is ellopták. Ezért nekünk - 1989-es fiataloknak - most kell megtennünk mindent, hogy a mai fiatalok majd 40 évesen ne jöjjenek sajnálkozva rá, hogy 20 évig igazságoknak látszó hazugságok közt éltek.