2012. március 15-én lengyelek ezrei érkeztek Budapestre, hogy kifejezzék szolidaritásukat és támogassák magyar kormány - brüsszellel szembeni - nemzeti érdekeket szem előtt tartó politikáját.

'Nagy utazás'-nak keresztelték a Gazeta Polska által szervezett látogást Budapestre. Sokan azzal vádolták őket, hogy bértapsolóként érkeznek hozzánk, ezért megpróbáltuk kideríteni, hogy a márciusban Budapestre látogató külföldiek milyen támogatást kaptak. Egyedül néhány litván egyetemista nyilatkozta, hogy egy alapítvány támogatta az utazásuk költségeit.

A fenti kép akkor készült, amikor délután a több ezer lengyel folyamatosan tapsoló, örömkönnyeikkel küszködő magyarok sorfala között elhagyta a Kossuth teret. Csak utólag vettem észre, hogy a képen hátul az '56-os Kossuth téri sortűzre emlékeztető golyónyomok is láthatók.

'Viszontlátásra Varsóban!' hangzott el többször a meghívás a november 11-i lengyel függetlenség napjára.

Annyit azért érdemes megemlíteni, hogy Lengyelország 1918-ban - 123 év után - újra felkerült az európai térképekre. A lengyeleknek két emberöltőn keresztül sikerült megőrizni identitásukat. 1939-ben a történelem ismételte önmagát és a Molotov-Ribbentrop paktum újra kettészakította Lengyelországot. 1941-ben az oroszok 22 ezer lengyel katonatiszt, politikus, értelmiségi és vallási vezető főbelövésével gyakorlatilag lefejezték a lengyeleket, ami később Katyn-i vérendgzés néven híresült el.

A második világháborúban a Moszkva felé nyomuló németek propaganda célra szerették volna használni a felfedezett lengyel tömegsírokat, az orosz ellentámadáskor az oroszok pedig a németekre próbálták rákenni a felelősséget. Moszkva a felelősségét csak néhány éve ismerte el, de hivatalos bocsánatkérésre nem került sor.

2010-ben a történelem groteszk módon újra ismételte önmagát: a vérengzés 70. évfordulója alkalmából a lengyel politikai elit nagy része, köztük Lech Kaczyński államfő a helyszínre kívánt utazni 2010. április 10-én. A Lengyel Légierő kötelékébe tartozó Tu-154-es kormányzati gép a szmolenszki katonai repülőtértől mintegy 400 méterre lezuhant, a balesetet senki sem élte túl.

A baleset helyszínére először kiérkező, telefonjával videofelvételt készítő férfi nem sokkal később életveszélyes sérüléseket szenvedett egy utcai bántalmazás során, majd másnap a kórházi ágyán szíven szúrták. Az internetre feltöltött videón több lövésnek tűnő hangot is hallani, ami tovább növeli a kérdőjelek számát. Az újságírókat a helyszínre szállító - nem sokkal a szerencsétlenség előtt landoló - JAK-40-es technikusa volt az egyik fontos tanú a vizsgálat során, de a napokban váratlanul öngyilkosságot követett el. A 2010-es szmolenszki katasztrófa ügyében csak a kétségek biztosak.

Mi a magunk módján annyit tudunk tenni, hogy a jelenlétünkkel támogatjuk a lengyelek igazság és függetlenség iránti óhaját:

Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó: Viszontlátásra Varsóban!