Írni se lehetett volna rosszabb forgatókönyvet annál, amit az időjárás diktált a 2013-as március 15-i hétvégén. A Gazeta Polska klubok szervezésében mintegy 700 lengyel testvérünk érkezett ismét Budapestre, hogy velünk együtt ünnepeljenek. Nagyon sokat töprengtünk azon, hogy mi a magunk módján mivel tudnánk - legalább részben - viszonozni ezt a nem kis gesztust. Végül úgy döntöttünk, hogy a különvonaton érkező lengyel barátainknak egy-egy korkárdával fogunk kedveskedni. Az ünnepre való tekintettel ez a kis apróság nem csak praktikus viselet, de egy kis emlék is lesz, amit hazavihetnek. A kialakult vis major helyzet és az elmaradt rendezvények miatt sajnos csak kevesebb szép emlékkel tértek haza és a hazaút sem volt éppen problémamentes.

Ezzel a különvonattal érkezett egy gdanski informatikus és egy krakkói sebész barátunk is, akikkel tavaly novemberben Varsóban ismerkedtünk meg. Irigylésre méltó a pozitív hozzáállásuk és optimizmusuk, mert a rossz időjárás miatt nemigen keseregtek:

"...jövőre majd jobb időnk lesz..."

Rendezvény híján elmentünk együtt a parlamentbe majd később siklóval felmentünk a Budai Várba, ahol csatlakoztak honfitársaikhoz. Másnap a Szent István Bazilikába látogatás után megkoszorúzták a Bem szobrot és a Katyni Mártírok emlékművét. Az időjárás nem sokkal volt kegyesebb, mint az első nap, de legalább a nap kisütött.

Szabadtéri rendezvények helyett kénytelenek voltunk többször zárt helyen megmelegedni, de legalább nyugodtabban lehetett beszélgetni. Többek között azt is megtudtuk, hogy Andrzej barátunk az egyetlen orvos tagja annak a 2010-es szmolenszki 'légibalesetet' vizsgáló civil tudósokból álló csoportnak. Orvosként ő egyedül merte felvállalni. A sorozatos 'furcsa halálos balesetek' és annál is furcsább 'öngyilkosságok' után már sokkal kevesebben merik bolygatni az ügyet. A már meglévő bizonyítékokra alapozva teljes meggyőződésük arról, hogy a 2010-es - 96 áldozatot követelő - szmolenszki légikatasztrófa nem baleset volt. Andrzej barátunk egyetlen orvos a civil vizsgálóbizottságban szinte minden rendelkezésre álló adathoz hozzáfért és megdöbbentő dolgokat tudhattunk meg első kézből. Az 'első kézből' azért fontos, mert sok sületlenség vagy éppen valótlanság is napvilágot látott főleg az interneten. Nagyon is szándékosan.

Megtudtuk, hogy személy szerint miért tartják ennyire fontosnak, hogy korábban, ahogy most is és később is személyesen itt legyenek: "két ország igazán jó kapcsolatának alacsony szintekről, az emberi kapcsolatok, barátságok szintjéről kell kiindulnia, mert azok a legőszintébbek. Azokat nem torzítják egyéni vagy pártpolitikai önös érdekek, azok valóban őszinték." A lengyel-magyar barátságnak évszázados gyökerei vannak. Stanisław Worcell így foglalta össze 1849-ben a két nép kapcsolatát:

"Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele."

Megtapasztalva az utóbbi években lezajló politikai folyamatokat, nekünk lengyeleknek, magyaroknak most az dolgunk, hogy az örökéletű tölgyeink ágait is összefonjuk, mert együtt - nem csak a gyökereinkkel összekapaszkodva - ellent tudunk állni bármilyen viharnak.