Három év telt el a 96 áldozat - köztük Lech Kaczyński lengyel elnök - halálát követelő szmolenszki katasztrófa óta. A lengyelek nagy része elutasítja a nemzetközinek nevezett orosz vizsgálaton alapuló  lengyel Miller bizottság jelentését, illetve következtetéseit. A hivatalos jelentés megállapításaival a lengyel tudós társadalom tagjai közül is sokan nem értettek egyet, ezért két évvel ezelőtt Jacek Rońda professzor vezetésével  'Szmolenszk Konferencia' néven magánkutatásba kezdtek. Egy éven belül mintegy száz professzor csatlakozott a magánkutatáshoz. A magánkutatást nem csak a kevés hozzáférhető információ, hanem a - valószínűleg szándékosan kiszivárogtatott - hamis adatok is nehezítették. A sors végtelenül cinikus fintora, hogy 2010. április 10-én az elnöki gépen utazók éppen az mintegy 22 ezer áldozatot követelő Katyn-i mészárlás 70. évfordulója kapcsán tartott megemlékezésre érkeztek volna Szmolenszkbe. Ha figyelembe vesszük a Molotov-Ribbentrop paktum után kettészakított Lengyelország német oldalán végrehajtott  a mintegy 60 ezer áldozattal járó intelligenzaktion 'hadműveletet' is, minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a lengyel népet 'lefejezték'. Ahogy gyakorlatilag 2010-ben is, azonban a szmolenszki katasztrófa ügyében a körülmények a mai napig nem tisztázottak. Ennél nagyobb csapást nehéz elképzelni egy nemzet számára, mert egy lerombolt hidat, akár egy lerombolt várost akár néhány év alatt újjá lehet építeni, azonban az elit likvidálásának kiheveréséhez egy emberöltőre is szükség lehet. Ha sikerül valaha egyáltalán.

A Kacziński házaspár sírja a krakkói Wawelben.

Talán a legnagyobb igazságot a legfrappánsabban - Varsó és Krakkó között félúton - egy vonaton velem utazó nagyon kedves lengyel hölgy mondta ki:

"...Lech Kacziński azért lett mártír, mert nem volt fekete aktatáskája..."

Először nem értettem, hogy mi is az a fekete aktatáska, de kis segítséggel rájöttem, hogy az efféle táskákban vannak azok a terhelő bizonyítékok, amivel zsarolni vagy sakkban lehet tartani az adott politikust. Nevezhetnénk magyar analógiára 'egyszer majd kérni fogunk valamit' táskának is. Ezt a táskát adott helyzetben elég csak felmutatni és az illető a táska tulajdonosának tetsző döntést fog hozni, nem pedig olyat, amit a szíve vagy a lelkiismerete diktál. Akinek nincs ilyen magánéleti vagy például privatizációs ügyletekkel, off-shore számlákkal teli táskája, az bármit megtehet. Szinte bármit. Legalábbis egy ideig biztosan, aztán valószínűleg mártír lesz belőle.

Tüntetés a varsói orosz követség előtt a megemlékezés előestéjén

Azt sem lehet mondani, hogy félreérthetően fogalmaznak, az orosz követség előtt demonstrálók szerint a szmolenszki katasztrófa nem baleset volt. A demonstráció helyéből is egyértelműen kiderül, hogy kit is okolnak a tragédiáért.

Szmolenszk, tudni akarjuk az igazságot!

A lengyelek nem sokat akarnak, csak azt, ami egyébként mindenkinek járna: legalább tudni az igazságot. Sajnos ez még három év után sem adatott meg nekik. A varsói megemlékezés alatt órákon keresztül félkézzel feltartott táblán a katasztrófa másnapján kivágott fák láthatók, amik  a katasztrófa idején takarták a tájékozódáshoz szükséges irányító fényeket és persze a felirat. Azt fontos megjegyezni, hogy a szmolenszki katasztrófa napja - április 10-e - még mindig munkanap a lengyelországban. Sok lengyelt megkérdeztünk erről, de érthető módon nyomdafestéket tűrően nem sok választ kaptunk.

Az este celebrált mise és a tömeg visszavonulása a rendezvény helyszínére.

Napközben kissé érezhető volt a munkanap hatása, de délutánra még a környékbeli utcák is megteltek. Az este celebrált misén már több tízezer ember vehetett részt, később a tömeg visszavonult a rendezvény helyszínére.

A fenti banner nagyjából ennyit üzen:

" ha megölsz egy hazafit, egy új lép a helyébe, de nem felejtünk"

A hivatalos Miller jelentés szerint az elnöki gép lezuhanását közvetlenül - egy nyírfával történt ütközés után - a bal szárnyvég leválása okozta. A civil vizsgálóbizottság ezt a feltételezést, az elvégzett számítógépes modell és szimuláció adatai alapján elutasítja. A civil vizsgálóbizottság szerint a gépen - közvetlenül a leszállás előtt - egy vagy több robbanás történhetett. Álláspontjukat a lehetséges robbanások a gép részeire, illetve az áldozatokra gyakorolt hatásával támasztják alá. A gép jelentős részének kis darabjai nagy területen szóródtak szét, míg a megmaradt nagyobb roncsok szinte üresek voltak. Robbanás okozta lökéshullám hatásának tulajdonítják, hogy a gép egy részében ülő áldozatok felismerhetően csak kis darabjai kerültek elő (ujjak, orrok, szemek), míg a gép más részén utazó áldozatok nagyrészt ugyan épségben maradt maradványain gyakorlatilag nem maradt ruha. Robbanás okozta lökéshullámnak tulajdonítják az áldozatok belső szerveinek sérüléseit is, különösen az áldozatok tüdőibe préselődő forró gázok okozta tágulatokat, ami egyébként egyáltalán nem figyelhető meg lezuhant repülőgépen utazó áldozatok maradványain. Krakkóban sikerült megkérdeznünk Jacek Rońda professzor urat - a Szmolenszk konferencia elnökét - az utóbbi két évben lefolytatott független vizsgálatok eredményeiről.