Szombaton harmadszorra, már-már megszokott módon velünk együtt ünnepeltek a gazetapolska klubok szervezésében ideutazó lengyel vendégeink. Idén már nem szóltak a híradások Orbán által fizetett tapsolókról, talán azért is, mert idén már sokkal kevesebb volt a 'viktororbánozás' és az sem volt olyan meggyőző. Inkább azért jöttek, mert tavaly, a cudar időjárás ellenére is jól érezték magukat nálunk. A szombat délutánt leszámítva az időjárás is kegyes volt hozzánk.

A vár felé masírozó lengyeleket a 'szavazz a jobbik ellen' csoport aktivistái várták, de ők sajnos nem értették meg teljes mértékben, hogy miért is ne szavazzanak a Jobbikra. Nem tudták mire vélni a dolgot, ahogy először mi sem. Nem értettük, hogy mit is akarnak - illetve mit nem - az állítólag általuk összedobott pénzből narancs és piros pólókban feszítő aktivisták.

Másnap már leesett a tantuszunk az index.hu címlapjától: " Fideszesek és MSZP-sek együtt tüntettek az Astoriánál a Jobbik ellen. " Tipikus hamis zászló akció volt, azt a látszatot akarták kelteni, amit a videó címe is elmondott. Szerintünk a valódi cél inkább az volt, hogy a balliberálisokban csalódott szavazók nehogy má' a jobbikra szavazzanak. Nyomós okuk volt rá, mert az utóbbi hetekben Jobbik 6-ról 11 százalékra erősödött. A mosolyogva menetelő, a kormányváltás anno összefogás most ki tudja mi a nevük szövetség rendezvényének helyszínére érve 'le a kommunizmussal'-t kedélyesen skandáló lengyelek mindebből vajmi keveset értettek. Ők hozzá vannak szokva a provokációhoz, tudják mit kell ilyenkor tenni.

A Bem szobornál tervezett délutáni rendezvényt az időjárás miatt egy koszorúzásnyira kellett rövidíteni. Az egész éjszakát a buszokon töltő, hajnali 5 órakor megérkező, megfáradt lengyelek talán nem is bánták annyira.

Vasárnap a nemzeti ünnepünkre idelátogató lengyel barátaink megkoszorúzták a katyni mártírok emlékművét, ahol többek között Bús Balázs, Óbuda polgármestere is beszédet mondott.  Megtudhattuk, hogy Óbuda címeréreben a lengyel sas látható és évek óta szoros kapcsolatot ápolnak testvérvárosukkal, Varsóval. Szerencsére - a szelet leszámítva - az időjárás ezúttal kegyes volt az megemlékezőkhöz.

Mi is meghívást kaptunk az írószövetségben vasárnap tartott lengyel-magyar irodalmi délutánra. Az estébe nyúló esemény emelkedett hangulatban telt: lengyel és magyar alkotók művei eredeti nyelven és fordításban is egyaránt elhangoztak. Az előadások között zongorán Chopint és egy hattagú zenekar előadásában magyar és lengyel nótákat hallhattunk. Meglepő volt, hogy a Kossuth nótát a többségben lévő lengyelek szinte kifogástalan kiejtéssel tanulták meg és énekelték. A Kossuth nótának létezik lengyel változata is, a szövegéről pedig azt mondták, hogy az akár egy az egyben lehetne lengyel dal is.

Az est végén a lengyel TV Republika készített interjúkat. A lengyelek a paksi beruházás kapcsán nem értettek egyet Orbán pragmatikus politikájával, pedig érdekes módon ebben még a Jobbik is a magyar kormány oldalán áll. A megkötött paksi bővítés hitelszerződése miatt sokuk számára - az általuk, korábban magukban emelt -  Orbán Viktor, mint a  modern kori Robin Hood szobra dőlt le. Az 1940-ben hozott orosz döntés alapján Katynban és környékén történt, mintegy húszezer lengyel áldozat és a 2010-es mai napig nem tisztázott körülmények között lezuhant lengyel elnöki gép katasztrófájakor a teljes politikai, katonai és civil elit elvesztése miatt - érthető módon - a lengyelek nehezen tudnak azonosulni azzal, hogy bizonyos kérdésekben, területeken az oroszok egyáltalán vagy célszerűen nem megkerülhetők.

Szerencsére ezek a politikai nézetkülönbségek nem vetettek árnyékot az utóbbi években újjászületett lengyel-magyar civil kapcsolatokra. Voltak olyanok is, akik most először jártak Budapesten. Lenyűgözte őket a fővárosunk szépsége és az a magyar vendégszeretet, amiben részesültek. Többen bevásároltak csípős kolbászból és tokaji aszúból, hogy az otthoniaknak is vihessenek egy kis Magyarországot. Azok a magukat szerencsésnek mondó lengyelek - akik most itt lehettek - pedig Magyarországot, Budapestet, mint szép emlékeket viszik haza a szívükben és őrzik a következő márciusig mondván: "Jövőre újra eljövünk!"