Előzmények
A vendégmunkások kérdése mára Alsónémedi legsúlyosabb problémája és ebben a tekintetben a helyzet évek óta fokozatosan romlik. Ennek oka, hogy az országonkénti életszínvonal-különbségek és a mobilitás egyben végzetes elegyet alkotott. A rendszerváltást követő években még szinte kizárólag székely magyarok elégítették ki azt az élőmunka-igényt, ami az Alsónémedire jellemző kertészeti kultúrák műveléséhez feltétlenül szükséges. A székely magyaroknak nem volt gond a beilleszkedés, az alsónémediek is nagyrészt elfogadták az Erdélyből érkező nemzettársaikat. Sokan érkeztek Nagyajtáról, Alsónémedi testvérfalujából. A közös nyelv és a történelmi gyökerek tovább segítették ezt a folyamatot. Az akkori vendégmunkások nagy része annál a háznál lakott, ahol dolgozott, sok helyen a családdal együtt ültek a terített asztal körül. Némi féket jelentett az a jogi környezet, ami az itt-tartózkodásukat és foglalkoztatásukat komoly adminisztrációval terhelte. Elég, ha a háromhavonkénti pecsételésre gondolunk az országhatáron.
A jogi környezet lazulása 2004-ben, az Európai Unióba történő belépésünkkel kezdődött. 2007-ben Románia is az EU tagjává vált. Az EU-n belüli munkaerő szabad áramlásának lehetősége azt eredményezte, hogy a magyar székelyek nagy része továbbállt Alsónémediről valamelyik jobb életszínvonalat biztosító nyugati országba, a helyüket pedig jellemzően a romániai Ozsdoláról érkező cigányok vették át. Ha globális migráció tovább folytatódik az sem kizárt, hogy tíz év múlva már afrikai feketék vagy filippínók lépnek a jelenlegi román cigány vendégmunkásaink helyébe.
Az évek alatt a gazdák gépesítéssel hatékonyabbá tettek ugyan bizonyos munkafolyamatokat - például a burgonya betakarítását -,de a kertészeti tevékenységek döntő része nem gépesíthető, ezért a munkaerőigény lényegében nem csökkent,és a közeljövőben sem lehet arra számítani, hogy csökkenni fog.
A fő probléma
A román cigány vendégmunkások és hozzátartozóik jelenléte a egyik legsúlyosabb és egyben legnehezebben megoldható probléma Alsónémedin. Hatékony és törvényes eszközök lényegében nem állnak rendelkezésre. Kitehetünk ötszáz légypapírt, amíg trágya van, addig légy is lesz. Amíg élőmunka igény van, addig vendégmunkásra is szükség lesz.
A probléma gyökere nem pusztán a származásból vagy bőrszínből adódó előítéletből és sztereotípiából következik, hanem abból, hogy a jellemzően embertelen körülmények között (a tömegszállásokon) - élők higiéniai életkörülményei lényegesen egy átlagos némedi lakosé alatt vannak.
A főbb problémák egy átlagos némedi lakos és a vendégmunkások életvitelbeli különbségeiben keresendők. Nagyszerű példa erre a higiénia kérdése. A kommunális hulladékot elássák vagy elégetik. Van olyan szállás, ahol rendelkezésre áll vízöblítéses wc, ám - takarékossági megfontolásból - mégis az udvaron, jobb esetben árnyékszékben végzik kisebb-nagyobb dolgaikat. Az ebből adódó kockázatokat nem részleteznénk, de elég arra gondolni, hogy ugyanazokat az intézményeket (óvoda,iskola) boltokat, parkokat látogatják, ugyanazokat a kilincseket fogják, ugyanazokat a bevásárlókocsikat tolják, amiket mi is. A legalapvetőbb higiéniai szabályokat sem tartják be, ezzel mindannyiunk számára kockázatot jelentenek. Az egyéb, számunkra sokszor szinte felfoghatatlan jelenségekre most nem térnék ki. Bizonyára egészen más lenne a helyzet, ha jellemzően ápolt és művelt zenész cigány családok telepedtek volna nagy számban Alsónémedire, de itt sajnos nem erről van szó.
Önérdek vs. közérdek
Valójában az az eldöntendő kérdés, hogy a rövidtávú önérdekek tömege vagy a hosszútávú közérdek képes-e jobban érvényesülni. A dolgok természete és a helyi körülmények is azt diktálták, hogy eddig az önérdek került előtérbe, mivel Alsónémedin közel másfélszer annyi lakóépület van, mint amennyi a helybeliek lakhatásához szükséges. Az üresen álló, jellemzően rossz állapotú épületek lehetőséget adtak arra, hogy vendégmunkások szállásai legyenek.
A jelenlegi ingatlan-helyzet kialakulásának fő oka, hogy gazdálkodással sokkal több anyagi javakra lehetett szert tenni, mint amennyi a szükségletek tényleges kielégítéséhez szükséges lett volna. Így jutottunk el odáig, hogy Alsónémedin a gyermekek sokszor már születésük pillanatában ingatlan-tulajdonosokká váltak, az eltávozott nagyszülők háza pedig megüresedett. Az anyagi javak ilyen mértékű halmozása és az abból közvetlenül adódó befektetési kényszer is tovább rontotta a helyzetet. Az eladósorba kerülő házakat rendre a vagyonos gazdák vásárolták meg, akik pusztán befektetési céllal szerezték a sokadik ingatlanjukat.
“...A gyarapodásvágy, az anyagias szemlélet mindig jellemző volt a településre, ennek a rendszerváltozás újabb lendületet adott. A pénzszerzésre, kizárólag az egyéni boldogulásra koncentráló magatartás többek között a helyi ügyek és érdekek iránti közönyben is megnyilvánult. A tősgyökeresek között sokan vannak olyanok is, akik céljaikban, életvitelükben, erkölcsi elvárásaikban lokálpatriótának tartják magukat, de a mindennapos gyakorlatban, az új lehetőségek csábításában a községért érzett felelős magatartást felülírja az egyéni érdek. Szélsőséges példája ennek a romániai romák lakhatásának körülményei és alkalmazásuk módja…”
“...Ma már nem erdélyi magyarok jönnek, hanem romániai cigányok, akik a családjukat, rokonaikat is idehozzák. Szezonban állítólag 1500 vendégmunkás is tartózkodik Némedin…”(részletek az Alsónémedi XXI. századi jövőképe c. 2008-as tanulmányból)
Az önkormányzat is hibázott
Az önkormányzatnak eddig is lehetősége lett volna fellépni, de vagy a szándék vagy a képesség, esetleg egyszerre mindkettő hiányzott. Ez vezetett a rövidtávú önérdek érvényesülésének dominanciájához. A helyi vezetés sajnos maga is tevőleg hozzájárult a jelenlegi állapot kialakulásához, ami a település szempontjából káros belterületbe-vonásokban testesült meg. A település akkoriban vezetői egy-egy döntésükkel nem a település hosszútávú érdekeit, hanem a saját vagy bennfentesek harácsolását szolgálták. A teljesen indokolatlan - pusztán egyesek haszonszerzésére irányuló - belterületbe-vonások és a korábban kifejtett befektetési kényszer következtében a település történelmi magjában rossz állapotú, lakatlan ingatlanok kezdtek sorakozni.
Ingatlan-hasznosítás és szállásoltatás
Érthető módon a román cigányokkal már nem laknak egy fedél alatt a gazdák, a terített asztalukhoz sem ültetik őket - ahogy korábban a székely magyarokat - hanem inkább az üresen álló ingatlanjaikat kezdték hasznosítani. A vendégmunkások ilyen mértékű jelenléte részben annak köszönhető, hogy a korábban megörökölt illetve megvásárolt rossz állapotú, üresen álló ingatlanokat a vendégmunkások szállásoltatására kezdték használni.
Kialakult közben egy olyan gazdasági tevékenyég is, ami kifejezetten a vendégmunkások szállásoltatásában merül ki. Az ilyen szállásokon is jellemzően embertelen körülmények között élnek egy lakásban huszan, harmincan, pokollá téve a környezetük, a szomszédok életét.
Mekkora a gond?
“...Ha marad a közös ügyek iránti passzivitás és a közöny, a pénz mindenek feletti uralma, a törvények megkerülése, az önreflexió hiánya, az alábbi helyzet prognosztizálható:
A népesség ugyan nem csökken jelentősen, de a lakosság összetétele képzettség, iskolázottság tekintetében megváltozik, a külső, nem „minőségi” bevándorlók aránya növekszik. Az őslakosság nagy része elöregszik, a falu újtelepi része pedig tipikus „alvóvárossá” válik. A falu lakóinak képzettebb, igényesebb rétege elköltözik, vagy törekedni fog erre. A telekárak csökkennek, az elköltözık helyébe – feltételezhetően – környezetükre kevésbé igényes emberek, családok költöznek, akik Alsónémedit inkább csak tartózkodási helynek, maximum lakóhelynek, de nem otthonuknak tekintik. A már eddig felépült közintézmények nem nagyon mőködnek, a településkép elhanyagolttá, szegényessé válik...az ajtókra, ablakokra mindenütt rácsok kerülnek, a lakosok egymás ellen is védekeznek. A rendőrség és az addigra feltehetően megerıősödött polgárőrség, valamint a térfigyelő kamerarendszerek csak valamelyest javítanak a közbiztonságon...az iskolai, óvodai oktatás színvonala visszaesik, a még helyben maradt lakosok igényesebb része inkább más településre viszi…” (részletek az Alsónémedi XXI. századi jövőképe c. 2008-as tanulmányból)
A vendégmunkások és hozzátartozóik ilyen mértékű jelenléte ma már nem csupán egy rendkívül zavaró jelenség, hanem egy demográfiai katasztrófa kezdete. Előbb vagy utóbb a jóérzésű emberek akik nem hajlandóak román cigány vendégmunkásokkal együtt élni el fogják hagyni a települést, ahogy azt a 2008-as tanulmány is kilátásba helyezte.
Az is lehet, hogy már a következő önkormányzati választáson polgármester- és képviselő-jelölteket is állítanak és simán meg is nyerik. Nem kell más hozzá, mint egy romos ház, amit közösen megvesznek és egy fél falu bejelentkezik oda. Ugyan bizarr ebbe belegondolni, de jogi lehetőségük van rá. Ha a számuk tovább nő, csak idő kérdése, hogy jó eséllyel be is jussanak a helyi vezetésbe vagy teljesen átvegyék azt. Mielőtt még bárki elmebetegnek titulálna, csak arra gondoljon, hogy néhány emberöltő alatt a szerbek bölcsőjének számító Koszovóban a helyi albán többség egyoldalúan kikiáltott egy köztársaságot, amit világ országai nagyrészt el is ismernek.
“...Az albánok magasabb születési arányszáma, az albán nyelvű iskolahálózat robbanásszerű fejlődése jelentős változásokhoz vezetett, amit egyesek demográfiai háborúnak, illetve a szerbek tervszerű, békés kiszorításának tartanak. Az albánok aránya a lakosságon belül 90%-ra nőtt, elsősorban a szerbek kárára. Ugyanakkor mindkét nép soraiból sokan keresték boldogulásukat nyugaton, de sok szerb, cigány és albán költözött el Koszovóból gazdaságilag kedvezőbb és nyugodtabb körülmények közé Jugoszlávia más vidékeire is. Az albán vendégmunkások fizetésük egy részét hazaküldték, ahol ebből tömegesen felvásároltak szerb tulajdonú ingatlanokat…” (wikipédia)
Tüneti kezelés
Az olyan megoldások, mint a zártkörű némedi búcsú megrendezése csak tüneti kezelés, átmeneti elfedése a problémának. Csak a vak szerencsének köszönhető, hogy a szegregáció ilyen formája eddig még nem került terítékre a nagypolitikában, akár európai uniós szinten is. A némedi búcsú ‘visszaszerzése’ csupán egy átmeneti, egészen biztosan nem fenntartható állapot. Minimális átmeneti közhangulat-javulást ugyan elért, de megoldással semmiképpen sem szolgált.
Önámítás
Természetesen nem minden gazda hozzáállása rossz ebben a kérdésben, de a terhelést a falu teljes lakossága viseli. Önámítás lenne azonban abban reménykedni, hogy a gazdák körében a belátás, a mértékletesség és a település egészéért érzett felelősség fog egyszer majd felülkerekedni. Ha egyszer mégis, akkor az már valószínűleg túl késő lesz. A gazdák viszonya is gyökeresen megváltozott a termőfölddel, a föld csupán a termelő munka helyszínévé vált, a Alsónémedi pedig olyan telephellyé, ahol el lehet helyezni az élőmunka-igényt kielégítő vendégmunkásokat és a hozzátartozóikat.
Korábbi példák
Alsónémedin a közeli múltunkban is fel lehet fedezni, hanem is ekkor katasztrófával fenyegető, de nagyon is hasonló önpusztító jelenségeket. Alsónémedi mindig tehetős volt, de Fő út szilárd burkolata csak akkor készült el, amikor az átmenő forgalom által felvert por miatt már drámai mértéket öltött szilikózis.
Korábban a felszín alatti vizek nitrátszennyezése miatt számos csecsemőnek meg kellett halnia ahhoz Alsónémedin, hogy a lakosság is elhiggye végre, hogy a nagyüzemi termelésben használt műtrágyák valóban elszennyezték a kútjaik vizét, ami bizonyos kor alatt végzetes következményekkel jár.
POINT OF NO RETURN
Azaz, az innen már nincs visszaút állapotát talán már most is elértük vagy nagyon közel állunk hozzá, ezért mindenképpen tennünk kell valamit. Nem lehet tovább várni, mert az a települést tekintve végzetes következményekkel járna. Talán már el is kezdődött az a végzetes folyamat, hogy a mobilitási képességgel rendelkező jóérzésű emberek láncreakció-szerűen elhagyják a települést.
Tehetetlenül állnak az óvodánk és az iskolánk vezetői, mert kénytelen felvenni minden gyermeket, akiknél jogi feltételek megvannak. A legabszurdabb eset az volt, amikor a szállásoltató reklamált, hogy az ő gyereke / unokája a mellé ne ültessenek cigányt.
Munkaerő terhelés nélkül
Az Alsónémedire jellemző kertészeti tevékenység miatt az olcsó és igénytelen munkaerőre szükség van. Ezt a problémát úgy kell megoldanunk, hogy a vendégmunkások munkaereje úgy álljon rendelkezésre a gazdák részére, hogy ők és a hozzátartozóik a munkán kívüli jelenlétükkel ne okozzanak terhelést, netalán hosszabb távon végzetes demográfiai katasztrófát Alsónémedinek. Ezt pedig úgy érhetjük el, hogy olyan helyen biztosítunk emberhez méltó körülményeket a vendégmunkásoknak és hozzátartozóiknak, ahova önszántukból mennek és ahol a jelenlétükkel nem okoznak terhelést Alsónémedi őslakosainak.
Célszerű lenne megvizsgálni külterületen egy olyan több hektáros objektum létrehozását, ahol az infrastruktúra biztosítása mellett akár több száz mobil építmény is elhelyezhető. A világban számos helyen élnek milliók életvitelszerűen ilyen, akár város méretű településeken. A mobilitásból adódóan a befogadóképesség az igényekhez mérten növelhető, csökkenthető lehet. A helyi építési szabályzatot úgy kell módosítani, hogy ennek adminisztratív akadálya ne kegyen. Olyan körülményeket kell biztosítani, amik jobbak és olcsóbbak a jelenlegi lakhatási feltételeknél.
Saját akaratukból
Mindenképpen azt kell elérnünk, hogy a vendégmunkások önszántukból hagyják el a falut oda, ahol nem zavarják az Alsónémediek nyugalmát. A jelenlegi próbálkozások olyanok, mint a domboldalra lapátolt viz, ami azonnal visszafolyik a völgybe. Olyan megoldás kell, ahol a vendégmunkások önszántukból, szabad akaratukból döntenek, ezáltal a jogvédők nem tudnak belekapaszkodni semmilyen emberi jog csorbításába. Meg fogják próbálni, ebben szinte biztosak lehetünk.
Ez csak egy teória, amit ki kell dolgozni
Szakemberek javaslatára korábban már felmerült egy hasonló megoldás, de ehhez mindenképpen szükség lesz a lakosság teljes összefogására. Az is lehet, hogy bizonyos lépéseket csak népszavazással lehet majd átvinni a képviselő-testületen. Meg kell vizsgálni a jogi lehetőségeket, de önámítás lenne azt elhinni, hogy pusztán adminisztratív eszközökkel bármit el lehet érni ebben a kérdésben. Valamit kellene tenni, mégpedig gyorsan.