Valóban hosszútávú megoldás-e a teljesen liberalizált szabad piac minden területen? Egyre többen gondolják úgy, hogy rossz út a gyeplő bedobása és majd az erősebb, okosabb, gyorsabb piaci szereplő lesz domináns és ezzel versenyre készteti majd a teljes mezőnyt. A megoldást támogatók lényegében a piac önszabályzó kereslet-kínálat mechanizmusára apellálnak. Az utóbbi évtizedek tapasztalatai azonban ráébresztett mindenkit arra, hogy az egyenletből kimaradt egy olyan változó, ami önmagában képes felborítani az egyensúlyt. Arra, hogy a piaci verseny a gyakorlatban hogy működik, a következő közérthető példa nagyon jól világít rá:
"...Két utazó bandukol a szavannán, egyszer csak megpillantanak egy nyilvánvalóan éhes, felbőszült oroszlánt. Mindketten megrémülnek és mentenék az irhájukat. Az egyik utazó sovány disznó vágtában menekülni kezd, a másik - szinte már komótosnak tűnően - előveszi a hátizsákjából és felhúzza a futócipőjét. A sovány disznó vágtában menekülő utazó a meghökkenését nem leplezve visszaszól:
- Te szerencsétlen! Azt hiszed, hogy futócipőben gyorsabb lehetsz egy oroszlánnál?
- Az oroszlánnál nem leszek gyorsabb, de nálad viszont igen! - válaszolta a társát éppen megelőző futócipős utazó
És ez a pillanatnyi túléléshez éppen elég is volt. ..."
Ebből a kis példából két gyors következtetést lehet levonni:
- A 'győztesnek' csak a másodiknál kell egy picivel gyorsabbnak lennie
- A 'vesztesnek' harangoztak, alulról fogja szagolni az ibolyát
- A futamnak vége, de ezzel együtt a versenynek is.
A fenti analógia nagyon jól illeszkedik a korábban említett közlegelős példához, különösen a vendégmunkások tekintetében. Két évtized alatt eljutottunk oda, hogy Alsónémedi román vendégmunkások nélkül esélye sincs a gazdálkodónak, mert
- a fajlagos költségek csökkentése érdekében kénytelen a lehető legnagyobb területen a legintenzívebben gazdálkodni
Ha nem így tenne, akkor pusztán a 'saját munkájából' nem lenne képes akkora területet művelni, ami a megélhetéshez és persze a fejlődéséhez kell.
- az egyébként rendelkezésre sem álló magyar munkaerőt nem tudná megfizetni, tehát marad a román vendégmunkás
A dezertőrök (D) ezzel a magatartásukkal viszont a saját és az egyébként még a szabálytisztelők (SZT) életterét olyan módon és mértékben terhelik, ami bizonyos tekintetben visszafordíthatatlan.
Miért?
A válasz végtelenül egyszerű: visszaút nincs vagy gyakorlatilag járhatatlan. Ha ma egy - még dezertőr - szabadföldi zöldségtermelő Alsónémedin úgy döntene, hogy nem alkalmaz román vendégmunkásokat, azzal gyakorlatilag - már rövidtávon is - a saját gazdasági halálos ítéletét írná alá.
Vagy:
Kis túlzással: az összes termelőnek kellene egyszerre 'megtérnie' és nem csak Alsónémedin, hanem mindenhol Európában. Erre kimondhatjuk, hogy ez a mai 'szavannai viszonyok' mellet esély sincs.
Mi lesz a vége?
Előbb-utóbb, olyan fizikai korlátok jelennek majd meg, mint a termőföld puszta kőzetörleménnyé silányulása és az ebből következő erózió, sivatagosodás. Intenzív művelés mellett ÉVENTE, egy hektárról 18 tonna termőtalajt hord el a szél. Pusztán a korszerű műtrágyák használata mellett pedig nem biztosított a biotömeg visszapótlása. Ma még az is elképzelhetetlen - főleg nekünk némedieknek - hogy egyszer akár végzetes mennyiségi vagy minőségi gondok lehetnek a felszín alatti vizeinkkel. Nem végzetesek már most is vannak, gondoljunk a csak az utóbbi ötven év környezetterheléséből következő nitrátosodásra.
Sajnos már idő sincs több, csak évente az a fránya 365 + 1/4 nap. Ma már a mezőgazdasági munka sem szezonális. Jobb, ha nem is gondolunk bele, hogy a 'sötét' középkorban egy földműves évente nagyjából mindössze 150 napot töltött munkával és abból tartotta fenn magát és a családját. Bár kétségtelen, hogy nem a maival azonos életkörélmenyeket biztosítva.
Ha jobban belegondolunk nem is kell annyira visszamennünk az időben, harminc éve Alsónémedin még családi ünnep volt a disznóvágás, ma már - idő híján - csak egy 'újabb nyűg'. Jutott idő névestékre, hogy tovább ne is soroljam. Mára maradt a végtelenített mókuskerék - ami egyben a lélegeztetőgépünket is működteti - szóval aki csak egy pillanatra is megállna, annak annyi.