avagy  Háború a Nemzet Ellen

A magyar társadalom történelmének egyik legmélyebb és legsúlyosabb válságát éli át. Az előttünk álló évtized kihívásának veszélyei „kockázatai és mellékhatásai” csak a XX. század legkritikusabb szakaszaihoz mérhetők. A nemzet, mint közösség „spirituális teste”, vagyis lelki, erkölcsi és szellemi talapzata, romokban hever, „fizikai teste”, vagyis népesedése és egészsége lepusztulási lejtőn halad gyorsulva lefelé, „anyagi teste”, vagyis gazdasága, a globális hatalomgazdaság kifosztó-szivattyúinak csapdájában vergődik. Ebből a végzetes helyzetből csak egy olyan átfogó és összehangolt, igen széleskörű hosszú távú együttműködésre épülő nemzetstratégiai jelenthet kiutat, amelynek felépítése lassan talán elkezdődik. Minden felelősen gondolkodó magyar, bárhol is él, „alkotó-társ” ebben a folyamatban, mert mindnyájunk tudására és bátorságára szükség lesz a kiút megtalálásához. Mert, mint Szabó Dezső fogalmazott:

„Minden Magyar Felelős Minden Magyarért”

Köszönet a Tanár Úrnak és nem kevésbé a Sasadi és Farkasréti Öregdiákok Egyesületének, hogy lehetőségünk nyílt 'okosodni'! A kis tornaterem zsúfolásig megtelt, többeknek már csak a folyosón jutott hely. Az előadás a jelenlegi kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormány kritikájával kezdődött, ami lényegét tekintve arról szólt, hogy 2010-ben - ahogy 1990-ben is - valamire egy nagyon határozott NEM-et mondtak a választók, de nem volt tisztázva, hogy mire is mondanak IGEN-t. Ez az 'állapot' kísértetiesen hasonlít az Alsónémedi helyi állapotokra is: a választók azt gondolták, hogy az elsöprő erejű választási eredmény után végre tisztába lesznek téve a dolgok. Hát nem lett elszámoltatás, helyette elévülésre taktikázó mismásolás van. Vagy még az se.