Dr. Fabiny Tibor gondolatai az egyházak ügynökmúltjának feltárásának kérdéséről: A szembenézés jobb-e vagy a hallgatás az egykori bűnökről? A terhes múlt továbbcipelése lenne-e a megoldás?  A lelkiismeret-furdalás, a megtisztulás igénye és a bármikor váratlanul  bombaként robbanó szégyentől való félelem háromszögében vergődnek még mindig a magyar keresztény egyházak. Fabiny a szembenézés mellett foglal állást, de ebben a kérdésben rendkívül nagy a megosztottság.

Ahogy a közéletben is: Spongyát rá vagy tartsunk ki a szembenézés mellett? A félrenézés nem tesz-e bennünket is egy kicsit bűnrészessé? Mindenesetre Fabiny gondolata túlmutatnak az egyházakon, nem hinném, hogy ennél frappánsabban össze lehetne foglalni a lényeget. Talán az lenne a megoldás, ha először a 'terheltek' kezdeményeznének és mutatnának (önmaguktól) a lelkiismeretükből fakadó fikarcnyi megbánást.

Egyáltalán lehetséges-e valódi megbánás nélkül megbocsájtani? Az igazi megbocsájtás csak a megbánás után szokott következni. Gondoljunk csak a katolikus gyónás intézményére. Megbánás nélkül csak félelemmel és bűntudattal terhelt 'megúszás' lesz és nem megbocsájtás, megtisztulás pedig egyáltalán nem. Pedig lenne mitől megtisztulni.