A rekultivációs kötelezéssel terhelt lerakó megszerzése anyagi hátránnyal járt

Korábban már részletesen foglalkoztunk az üggyel, de időközben született egy jogerős bírósági döntés az egykori lerakó tulajdonjogáról és most jöttünk rá, hogy egy enyhén szólva nem elhanyagolható körülmény pedig elkerülte a figyelmünket. A jogerős ítéletből érdemes kiemelni két  bekezdést, ami azt a korábbi véleményünket támasztja alá, miszerint.

Magyarán szólva ez a pofátlan atipikus szerződés annyiról szólt, hogy fogadd el, hozd rendbe pályázati pénzből, vállald a monitoringot és az anyagi kockázatokat az utógondozási időszakra, majd add vissza ingyen. Mindenesetre a bíróság jogerősen elutasította a felperes Acsai Károly keresetét.

A jogerős ítélet sajnos csak a lerakó 'visszaadásáról szólt' - tehát csak a tulajdonjog került egyenlőre vissza - a mai áron nagyjából félmilliárd forint költségű rekultivációs kötelezés és a félévente kötelező monitoring vizsgálatok elvégzésének költségei még mindig az önkormányzat nyakában vannak. Az esetleges további kockázatokról nem is beszélve. 

Apropó kockázat. Egy nagyon is létező fenyegetésről van szó, ami sajnos Abasáron be is következett. Hidrológiai és rendőrségi vizsgálat fogja majd kideríteni, hogy a szennyezésért ki a felelős. A község közelében az ötvenes években lőszert gyártottak, a nyolcvanas évek végéig pedig egy diódaüzem működött, ezért okkal feltételezik azt, hogy onnan ered a szennyezés, amit a jelek szerint egy harminc évvel ezelőtt működő üzem okozhatott. A rendőrség ismeretlen tettes ellen nyomoz. Akárki is felelős a szennyezésért, elemi hibát követett el, mert ezeket a szereket könnyű semlegesíteni: elég lett volna megakadályozni, hogy a talajba kerüljenek, és hagyni, hogy elpárologjanak. A védelmi bizottság most olyanok jelentkezését várja, akik annak idején dolgoztak a szóban forgó üzemben, hogy mondják el, hol voltak hulladék- és veszélyesanyag-tárolók a telephelyen. (források: mti, origo.hu)

A fenti jegyzőkönyv-részlet a környezetvédelmi hatóságtól származik, ennyit arról, hogy 'soha nem találtak semmit'. Nekünk, alsónémedieknek tehát semmi okunk sincs hátradőlni, azzal nyugtatva magunkat, hogy mivel eddig még nem jelent meg a talajvizekben komolyabb problémát jelentő szennyezés, akkor már nem is fog. Sajnos nem kizárható ez a lehetőség sem, ezért gondosan figyelemmel kell kísérnünk a féléves vízvizsgálatok eredményeit.

Annyit korábban már sikerült elérnünk, hogy a lerakó déli oldalán lévő monitoring kútból is vesznek félévente vízmintát, ugyanúgy, ahogy az északi oldalon lévő háromból. Ha nem is nagy, de ez akkor is eredmény. Miközben a monitoring kutak helyzetét elemeztük rájöttünk egy megdöbbentő összefüggésre. A pályázathoz feltétlenül szükséges volt a lerakó átsorolása B1 inert lerakóról, B3 vegyes összetételű nem veszélyesre, valamint a monitoring kutak vízjogi engedélyének rendezésére. A B1 besorolású lerakók minimális védőtávolsága 300 méter, a B3-soké 500 méter. (20/2006. (IV. 5.) KvVM).

Még száz milla

Bizonyára sokan emlékeznek a szemétbányától északra eső Juhász Edit-féle  081/88 és 081/99 hrsz. ingatlanok megvásárlására. Nem volt igazán világos számunkra, hogy egy nem éppen szép múltú, jelentősen túlművelt, bizonytalan tartalmú hulladékot tartalmazó lezárt lerakó közvetlen szomszédságában lévő területet vajon miért vesz meg az önkormányzat? Megpróbáltuk megtudni, hogy 2009-ben ki volt az előterjesztője ennek a befektetésnek, elvvégre nem egy radírt vagy egy tollbetétet vettek. Meg azért is, mert akkor már javában dúlt a gazdasági válság. Kíváncsiak voltunk arra, hogy az előterjesztő mivel indokolhatta egy teljes egészében a lezárt lerakó védőtávolságába eső ingatlan vásárlását. Nagyon meglepődtünk, mert ennek a majdnem 98 milliós beszerzésnek nem volt írásos előterjesztése, legalábbis a jegyző asszony és mi sem találtuk. Ekkor jöttünk rá, hogy a szemétbányától északra fúrt monitoring kutakból kettőt a Juhász Edit-féle 081/88 hrsz. területre sikerült fúrni. Ez valószínűleg igencsak problémás lehetett, mert a pályázat miatt soványdisznó vágtában rendezni kellett a kutak vízjogi engedélyeit. 

Sajnos a jelek arra engednek következtetni, hogy a Juhász Edit-féle ingatlan megszerzésének egyik lehetséges indoka nem az volt, amire hivatalosan hivatkoztak, hanem a beadott pályázathoz a jogviszonyok minél sürgősebb rendezése. Vajon tudtak-e bármit erről a képviselő-testület tagjai? Magyarán fű alatt erre a szép ajándékra még kötöttek egy majdnem százmillió forintos közvetlen kiadással járó szép masnit is. Amit persze egyszer majd valamikor, valamennyiért el fognak adni. Történt ez éppen abban a 2009-es évben, amikor 800 milliós kötvényt bocsájtott ki az ABÉVA Kft.