"...Valójában akkor, 1956-ban, vette el tőlünk mai fiataloktól jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz - vagy ki tudja hány - évünk is ott fekszik...."
Hát ez bejött. Nem kicsit, hanem nagyon. Éppen 25 éve reménnyel telt szívvel, de végtelenül naivan - a rabság utáni szabadság első szippantásától megrészegülve - párás szemekkel álltunk a Hősök terén és hallgattuk ezt a fiatalembert. Nekünk - akkor tizenéves - fiataloknak megdöbbentő volt látni a "gyilkosok" és a "az orosz csapatok kivonása" hallatára a kommunista diktatúra által egy életre megnyomorított idősebb honfitársaink érthető, önkénytelen összerezzenését. Ők pedig azon döbbentek meg akkor, hogy mi - akiknek szerencsére már csak a puha diktatúrából jutott - milyen fesztelenül vagyunk képesek felemelt fejjel, fülig érő szájakkal hallgatni ezeket a súlyos szavakat, amik kimondásának a töredékéért is hurcoltak meg embereket, tettek tönkre életeket, családokat korábban. Ők éppen úgy álltak ott, mint a frontot megjárt katonák az ünnepi tüzijátékon, akikben minden egyes durranás hallatán újra meg újra villámcsapásként fut végig a rettenet és ez ellen évtizedek után sem tudnak semmit tenni. Aztán rájöttek, hogy ők éppen azért harcoltak - ki szavakkal, ki tettekkel - hogy akkor és ott, mi olyan fesztelenül hallgathassuk a szovjet csapatok kivonásának követelését. Talán éppen ezek a csodaként megélt pillanatok homályosították el a szemünket.
Ott, akkor mindenki - ahogy én is - teli volt tervekkel és reménnyel. Joggal bíztunk abban, hogy valami merőben más fog következni: a hazugságokra és az erőszakra épített kommunista diktatúrát felváltja az igazságra és a bizalomra alapuló igazságos demokrácia. Aztán utólag szépen lassan rá kellett jönnünk, hogy ehelyett az utóbbi 20 évben pontosan ugyanazt kaptuk csak más csomagolásban. Mi fiatalok és idősebbek is pedig - a szabadság első fuvallatától elalélva - nem vettük észre, hogy a kalitkát a háttérből kinyitók a korábban minket terrorban tartókkal együtt éppen a mi kizsebelésünkre készülnek: A korábbiaknál is aljasabb hazugságokkal és fortélyokkal a személyes és közvagyonunk ellopására, amit a végtelen szabadság és a demokrácia illúziójába csomagoltak.
Van abban valami bizarr és egyben biztató is, hogy éppen a mai napon - június 16-án - fogja kihirdetni a Kúria a posztkommunista politikai elit közreműködésével az országra szabadított devizahitelekkel kapcsolatos jogegységi határozatát, ami a bíróságok számára később kötelező érvényű lesz.
Elszorul a torkom amikor arra gondolok, hogy az ország vagyonával együtt - még ha áttételesen is - de a fiatalságunk húsz vagy ki tudja évét is ellopták. Ezért nekünk - 1989-es fiataloknak - most kell megtennünk mindent, hogy a mai fiatalok majd 40 évesen ne jöjjenek sajnálkozva rá, hogy 20 évig igazságoknak látszó hazugságok közt éltek.
Az Alsónémedi Református Egyházközség 2014. június 15-én ügydöntő szavazást tart 'A RÉGI REFORMÁTUS TEMETŐBEN EMLÉKEZÉSRE ALKALMAS HELY KIALAKÍTÁSA'-ról. A régi temető(k) kérdése az utóbbi időben többször is gyújtópontba került. Egyrészt 'katolikus rész' eladásának indítványa - amiből részben most újjáépül a kántorház - másrészt a református rész tervezett átalakítása miatt. A Képviselő-testület 2013. március 26-án a 'református egyházközség többségi véleményéhez' kötötte, amit 'magára nézve kötelezőnek' titulálta.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy temető. Évszázadokon keresztül Mindenki oda temetkezett. Egy szép napon Valaki úgy gondolta, hogy Mindenki érdekében jó lenne egy új temető. Ez ellen Senki sem emelte fel a szavát, ezért így is lett. Mindenki érdeke az lett volna, hogy a régi temető történeti értékű síremlékei méltó környezetben és állapotban maradjanak. Bárki gondolhatta volna, hogy ez Mindenki érdeke lenne, de egyedül Senki sem volt képes megoldani a gondozást. Mindenki bízott benne, hogy Valaki azért tenni fog valamit az ügyben. Mindenki elégedetlen volt, hogy Bárki gondozhatta volna az öreg temetőt, de végül Senki sem vállalta fel egyedül. Valaki úgy gondolta, hogy a tarthatatlan állapotok miatt, inkább elmozdítja, átrendezi, kezelhetővé teszi az öreg temetőt, de Mindenki úgy gondolta, hogy ezt másképp kellene megoldani. Mindenki érdeke az lenne, hogy a többszázéves síremlékek méltó gondozására Valaki találjon egy jó megoldást, se Senki sem képes arra, hogy egyedül gondozza. Valaki meg is próbálta, de egyedül nem sikerült. Most Mindenki fel van háborodva. Valaki azért, mert Mindenki érdekében valahogy meg szeretné oldani a problémát, Másvalaki azért, mert szintén Mindenki érdekében ragaszkodna a történeti értékű síremlékek megőrzéséhez.
Index.hu: Tomcat gázpisztollyal egy férfi arcába lőtt >>> Első hallásra elég képtelen történet. A jóérzésű emberekben rossz érzéseket keltő részek ellenére azonban érdemes végigolvasni az érem másik oldalát képviselők álláspontját is, aztán pedig elgondolkodni, hogy a jog és a törvény hogy érvényesül az elméletben és hogyan a gyakorlatban. A magukat 'Tolvajkergetők'-nek nevező csoport verziója a történtekről:
Pár kattintással támogathatjuk egy helyi kötődésű fiatal projektjét:
Kedves Barátaim!
Az alábbiak Eszter lányomról szólnak. Pszichiátriai betegekkel foglalkozik, mint művészetterapeuta. Van egy galériájuk, melynek működtetéséhez lenne nagyon fontos, hogy nyerjenek ezen a pályázaton. Az egy évre biztosítaná az összes kiállítás, művészeti foglalkozás és fenntartás összes költségét.
Kérlek Benneteket, támogassátok!
Jobbágy Inci
Először like-olni kell Ezt >>>
Aztán itt katt a projektekre és keresés a 'tárt kapuban'-ra csak az Eszter Tóth projektjét adja vissza.
A névre kattintva jelenik meg a projekt.
Ha legvégén a "SZAVAZOK"-ra klikkelsz, a mai napi jótéteményedről le is van a gondod. :)
