"...A Szomszédünnep célja, hogy a városokban, ugyanazon a szűk területen belül, mégis egymástól elszigetelten élő emberek, akik nap mint nap egymás mellett szállnak be az autóba munkába induláskor, akiknek egy iskolába járnak a gyermekeik, akik ugyanabban a parkban futtatják a kutyáikat, akik minden nap ugyanabban a boltban vásárolnak be munka után – egyszóval a szomszédok, akik látásból már jól ismerik egymást, szót váltsanak egymással. Az első közös együttlét során talán csak azt sikerül elérni, hogy az egy lakóközösségbe tartozó emberek ezután már köszönjenek egymásnak, vagy egymásra mosolyogjanak – de nem elképzelhetetlen, hogy kiderül, hogy a szomszédban egy matektanár lakik, aki szívesen vállal korrepetálást, netán egy vízvezeték szerelő, vagy egy idős úr, akinek jól esik, ha néha segítenek neki a bevásárlásban.

Az immáron negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Szomszédünnep egy olyan nap az évben, mikor egy közös főzés, egy nagy asztalnál együtt elköltött vacsora, közös játékok vagy sportolás, kulturális program vagy kertészkedés, közösségi bolhapiac stb. alkalmával kicsit jobban megismerhetjük szomszédjainkat, s ha volt netán vitánk velük, ezeket is tisztázhatjuk. Hiszen kiderülhet, hogy anélkül, hogy ismernénk egymást, rengeteg mindenben gondolunk hasonlót.

A Szomszédünnep lényege, hogy a kisközösségek magukénak érezzék az ünnepet, érezzék át a saját szervezés örömét, a közösség “kovácsolásának” erejét – így a szervezésben a legnagyobb szerepe a helyi civileknek és aktivistáknak van, akik a saját kisközösségükben kezdik el szervezni az eseményt...."

(www.szomszedunnep.hu)

Előfordulhat-e egy önkormányzatnál -  egy állami szervnél - hogy kis híján százmilliós ingatlan tulajdonszerzését senki nem kezdeményezi? A lentiek szerint a hivatal nem tudja megmondani, hogy is indult az Acsai-féle lerakótól északra eső ingatlan beszerzésének folyamata. Biztos egyszer valamikor, valahogy beférkőzött a képviselők tudatába, aztán egy óvatlan pillanatban felszínre tört. Egyszerre. Annyira egyszerre, hogy hirtelen nem is tudták eldönteni a képviselők, hogy kinek is az ötlete volt az ingatlanvásárlás: Mindenkié volt, tehát senkié nem lett.

Az egyesületünk által figyelemmel kísért egyik legfontosabb, legnagyobb horderejű ügy az Acsai-féle lezárt lerakó, illetve a kb. félmilliárd forintra rúgó rekultivációs kötelezés sorsa. Azt fontos megjegyezni, hogy elvileg a hulladéklerakó üzemeltetőjének lett volna a kötelessége 'félretenni', elkülöníteni a hulladékelhelyezési díjból azt a pénzösszeget, ami a rekultiváció és a 30 éves utógondozás költségeit fedezné. Elvileg. Ehelyett ebben az esetben a lezárt lerakó tulajdonjoga a rekultivációs kötelezettséggel együtt elajándékozásra került az Alsónémedi Önkormányzat részére, aki pályázati forrásból remélte finanszírozni a költségek nagy részét.

Meghívó és előterjesztések >>>

Kunhalmi Ágnes politikus (kép: mszp.hu)

A mai bírósági tárgyalás nem kis közjátékkal kezdődött, mivel az ügyet tárgyaló dr. Prodán-Papp Ágnes bírónő (hirtelen felindulásában) még a bíróság elnök asszonyához is felszaladt. A tárgyalásokon történő hang- és képfelvétel készítéséről dr. Smid Erika által korábban küldött e-mail-ben ez állt:

"...tájékoztatom arról, hogy a bíróság épületébe beléphetnek, személyazonosságuk igazolása (sajtóigazolvány) mellett. Egyebekben az eljáró bíró a tárgyaláson dönt a kép-és hangfelvétel készítésének módjáról..."