A lengyel Függetlenség Menete Egyesület köszönetnyilvánítása és meghívója a magyar emberekhez.

Kedves Barátaim!

Nemzeteink nem most ismerték meg egymást. A történelem különböző utakon keresztezte már népeink életét. Mindig igyekeztünk kölcsönösen támogatni egymást hazánk függetlenségéért vívott harcokban.

A lengyelek és a magyarok együtt voltak vannak és lesznek – erősebb kötelékekkel vagyunk összekötve, mint holmi alkalmi ügyek. A hiteles barátság és a közös történelem köt minket össze.

A közösség érzése számunka nem csak a történelmet, emlékeket jelenti. Az utóbbi 20 évben sokkal jobban érezzük, mint valaha, hogy-e két nép sorsa mennyire össze is van kötve. Egyrészt csodálattal tekintünk a nemzeti megújulásra, amely az elmúlt években ment végbe Magyarországon.

Másrészt igyekszünk támogatni titeket, mert pont a magyar lélek megújulása az oka a Brüsszeli bürokrácia rendkívüli támadásainak és a különböző liberális, baloldali nemzetközi szervezetektől érkezett folyamatos agressziónak.

Nem csodálkozunk – a lengyel nemzeti ébredés folyamata, ami hazánkban történik, szintén ugyan ezekkel a problémákkal találkozik. Tapasztaljuk ezt minden egyes nap.

A közös értékeken, emlékeken és a régóta tisztelt barátságon túl, a kommunizmus idejében megismert közös ellenségek is összekapcsolják a lengyeleket a magyarokkal. Ezekre a veszedelmekre együtt kell megoldást találnunk.

Nagyon szépen köszönjük nektek, Testvéreim a meghívást a Ti függetlenségi ünnepetekre és köszönjük a nagyszerű vendégszereteteket. Szeretnénk viszonozni ugyanezt, ezért már most meghívunk titeket a lengyel szabadság megemlékezésére, a Függetlenségi Felvonulásra, amely november 11-én Varsó utcáin kerül megrendezésre. Szeretnénk, hogy legközelebb a lengyel fővárosban csendüljön fel a jelszó : „Budapest ,Varsó – közös ügy!”

A viszontlátásra Varsóban!

2012. március 15-én több, mint ezer lengyel látogatott el Budapestre, novemberben lehetőségünk van viszonozni a gesztust. Mi ott leszünk!

"Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele." Stanisław Worcell (1849)

Szolidaritás: kalandozások a közös történelemben I. Mieszkótól a Jaruzelski–Kádár-csókig >>>

A lenti példa tökéletesen mutatja be, hogy a legkilátástalanabb helyzetből is van kiút. A dolog talán csak ott sántít, hogy a nyomdafestékes papír égetése ökológiai szempontból nem teljesen 'megnyugtató'. (Annyi baj legyen...)

A propaganda a propagare latin szóból ered, melynek jelentése: „terjeszt”. A propaganda célja az emberek véleményének befolyásolása, meggyőzése. Leggyakrabban a politika használja, de egy termék, sport, vagy szemlélet (felfogás) népszerűsítésére is használják.

Alapjai

Az első propaganda feltehetőleg az az eset volt, mikor a reformátusok a pápát hátrányosan ábrázoló érméket verettek, mire a katolikus egyház ellenakcióba kezdett saját érméivel az „igaz hit terjesztése” (propagálása) érdekében.

A propaganda 'felfedezése' a filléres sajtó és egyben a tömegkommunikáció megszületése után történt, mikor először figyelhették meg, milyen hatása van egy cikknek, képnek, szövegnek az emberekre, a közvéleményre. Az első (még nem tudatos) propaganda Joseph Pulitzer és William Randolph Hearst lapmágnások között kitört verseny eredményeként született, Pulitzer a lapjain keresztül olyan mértékű spanyolellenes hangulatot teremtett, hogy az 1898-ban a spanyol–amerikai háború kitöréséhez vezetett.

A propaganda hatékony fegyver egy háborúban. Miután felismerték a fent említett háború kitörésében a propaganda szerepét, tudatos formában először az első világháborúban használtak. Képes elemberteleníteni és gyűlöletet szítani a külső vagy belső ellenség ellen. Technikája: speciális szavak használata vagy éppen bizonyos szavak elkerülése, mellyel az ellenség által (általában) el nem követett bűnöket tudatosítja az emberekben, és egyúttal félelmet kelt, általában mozgósítja őket a cselekvésre.

Modern propaganda

A modern értelemben vett propaganda az 1930-as években születt, megteremtője Joseph Goebbels. Goebbels célja a Harmadik Birodalomban élő 'közellenség' (a zsidók) lejáratása, a tömegek fanatizálása volt. Olyannyira elkülönült ez a fajta tevékenység minden addigi kormányzati munkakörtől, hogy a Birodalom külön propagandaminisztériumot hozott létre, melynek vezetője (a propagandaminiszter) Joseph Goebbels lett. Soha azelőtt nem foglalkoztak ennyire behatóan a kommunikációval. Az általa kitalált rendszer oly tökéletesen működött és működik mind a mai napig, hogy például a sztálini majd a valamivel enyhébb szocialista propaganda, csakúgy mint az amerikai, vagy bármely más, szinte minimális változtatásokkal vette át, és alkalmazta, alkalmazza napjainkban is. Csupán a jelszavak és a képek változtak tájanként, országonként, pártonként stb. A szocializmus idején az ifjúsági szervezetekben kötelező jelleggel volt „agitprop”, azaz agitáció és propaganda felelős, aki a szocialista eszmék terjesztésével foglalkozott.

(forrás: wikipédia)

"Ha egy kellően nagy hazugságot elég sokáig ismételgetsz, előbb-utóbb az emberek elhiszik."

(Joseph Goebbels)

1956 októberben hangzott el először a máig fennmaradt szállóige: hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon. Bizonyára sokan nem tudják, hogy Örkény István tollából származnak a máig szimbolikus sorok:

Interjú Ökény Istvánnal 1974-ből (részlet)

- MILYEN ESEMÉNYEKET, tetteket fémjelzett a neve az akkori napokban?

- Mikor megindult a Szabad Rádió, behívtak a Parlamentbe (mert akkor onnan adták a műsort), és a Rádió új igazgatója* megkért, hogy írjak egy bevezetőt az induló adáshoz. Mondtam, hogy szívesen. Ott megírtam. Így kezdődött: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.”

- Tizenhat éves voltam akkor. Ezt hallottam, meg is maradt az emlékezetemben, de lám, nem tudtam, hogy ön írta.

- Igen, én írtam. Egyébként ez az egy dolog „fémjelzi” tettemet. ... Mást nem róhattak fel ellenem.

- Később ezért nem vonták felelősségre?

- Először lehetőséget kaptam, hogy belássam hibámat.

- S belátta?

Nem éreztem magam eltévelyedett embernek, mint sokan akkoriban. Ezért is kaptam szilenciumot. Öt éven át nem publikálhattam, nem fordíthattam, nem korrigálhattam, tehát az irodalomból a pálya szélére kerültem...

1989-ben felcsillant a remény, hogy végre végleg vége lesz a hazudozásnak, a hírek, a statisztikák ás nem utolsósorban a történelem hamisításának, amit ugyebár mindig a háborúban győztes hatalmak írnak függetlenül a történelmi tényektől. Aztán szépen rá kellett jönnünk, hogy a szabadságunk csak még több és még nagyobb hazugságokat szült. A mindenek felett álló piacok, a reprivatizáció helyett a spontán privatizáció a 'kárpótlás'-nak nevezett gyalázattal. Gyakorlatban pedig csak annyi történt, hogy amit 'nép nevében' korábban elvettek, az sokszor ingyen került valaki más tulajdonába. Végül - mivel már szinte mindenünket megszereztek- mindez 'megkoronázásra' került az MNB és kereskedelmi bankok konszolidációjával, ami a mára kb. tízerezer milliárd forint adósságunkat teszi ki.

Az adósságcserének titulált gazemberséggel a mi jövőnket vették el, meg persze a gyerekeinkét is. Most már teljesen szabadok vagyunk: szabadon visszafizethetjük azt, amit mi fel sem vettünk.

Éppen ötven évvel '56 után - Gyurcsány nagymesternek köszönhetően - a történelem ismételte önmagát: hazudtunk reggel, délben meg este.. és nem csináltunk semmit. Szabad volt nekünk hazudni büntetlenül. Ez van! 2012. október 23. 'A szabadság napja'. Végül is az, mert ma szabadon gondolhatunk vagy mondhatunk szinte bármit. A 'kórusok' mondják is a magukét éjjel, nappal és minden hullámhosszon: 2 + 2 = 5. Sajnos manapság ezt elég sokan és elég sokszor ismételgetik. Pedig kettő meg kettő az négy.

Csak nehogy az történjen velünk (újra), hogy a többség valahogyan mégis elhiszi, hogy kettő meg kettő az öt, de amikor a 'kórusnak' esetleg el kellene majd  számolni azzal a fránya eredmény-különbséggel csak ezt a választ kapjuk:

"...Sajnos nem értettünk a matematikához..."

RÖVIDHÍR - Október 23. - Csizmadia László: A békemenet azt üzeni, nem maradunk adósrabszolgák

Budapest, 2012. október 18., csütörtök (MTI) - A békemenet egyik szervezője szerint az október 23-ai rendezvény azt üzeni a világnak és pénzhatalmaknak, hogy a magyar nép nem tűri az adósrabszolgaságot, ahogy korábban sem tűrte. Csizmadia László csütörtökön sajtótájékoztatón azt is mondta, a békemenetre pártállástól függetlenül várnak minden magyar embert.

Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) alapítója és szóvivője közölte, a menet csendes és kulturált lesz, arra pártpolitikusokat nem várnak, és politikai beszéd sem hangzik majd el. Mint mondta, emlékezni és tisztelegni kívánnak az 1956-os szabadságharcosok előtt, akik vérüket adták, és ha rövid időre is, de kivívták a magyar nép szabadságát.

Közölte, a békemenet demonstrálja azt is: továbbra is megvédik Orbán Viktor miniszterelnököt, és kiállnak mellette; az IMF-nek pedig azt üzenik, ne pártpolitizáljon. Hozzátette, baráti jobbot nyújtanak minden segítőkész szervezetnek, azonban pénzügyi manőverekkel nem hagyják leváltani a kormányt.

Elmondta, a békemenet kora délután - a korábbi menetektől eltérően - a Széna térről indul és a Margit körúton, majd a Margit hídon át a Nyugati pályaudvart érintve, a Bajcsy-Zsilinszky úton az Alkotmány utcán át ér a Kossuth térre.

(MTI 2012. október 18., csütörtök 12:21)

(kép: civilosszefogas.hu)

Gyülekezés: 2012. október 23. 13.00-14.00 óra között a Budapest, II. kerület, Széna téren.
Útvonal: Széna tér - Margit körút - Margit híd - Szent István körút, Bajcsy Zsilinszky út - Alkotmány utca 
Érkezés 16.00 órára az állami ünnepségekre

Csizmadia László: A Mi Békemenetünk

Az előző nyolc év vesztesei nehezen viselik, hogy elvesztették hatalmukat. Mondhatjuk azt is, éhesek az urak! Pavlovi reflexeik működnek, és arra is képesek, hogy az 1956-os népfelkelés emlékünnepét kampánycélra használják. A jelölt, Bajnai Gordon a gazdaságban és a politikában egyaránt bukott ember. Nem tudja lesöpörni magáról a kisemberek tragédiáiban  örökre ráégett libatollakat. Hiába próbálja sanda mondatokkal elterelni a figyelmet arról, hogy a minisztersége és miniszterelnöksége alatt felvett hitelekkel - amit pártbarátaival együtt szórt el - végképp a víz alá nyomta saját országát, amely már addig is fuldoklott az adósságban.

Szinte vicces ez az állapot. Ahelyett, hogy akik idáig juttattak minket, bocsánatot kérnének és szemlesütve eltűnnének a politikából, újra szónokolni fognak. Remélem, senki nem ül fel az újabb és legújabb hazugságoknak, bár abban igaza van Tamás Gáspár Miklósnak, hogy ha a baloldal csak ilyen figurákat tud felmutatni, akkor sem a következő választásokon, sem 2018-ban nincs esélye visszatérni a hatalomba. Hiszen minden gondolkodó ember tudja, hogy egy hitelét vesztett politikai erő változatlan személyekkel, ideológiával  és ígérvényekkel nem fog csodát tenni, ahogyan jobb termés sem várható anélkül, hogy a földet újra fölszántanák és bevetnék.

A magyar nemzeti civil világ 2010-ben, a 2/3-os választási győzelemmel, egyértelműen üzent a megelőző politikai berendezkedésnek. 2012. január 21-én az első Békemenet soha nem látott méretű figyelmeztetés volt, de ez sem volt elég. Azóta is tart a sürgés-forgás, a futkosás az amerikai nagybácsikhoz. Az aggodalom tárgya valójában persze nem az ország ügye, még csak nem is az úgynevezett szabadságjogok. A cél nem kevesebb, mint a kétharmados többséggel megválasztott nemzeti kormány leváltása nemzetközi segítséggel, amelynek természetesen borsos ára van, de a számlát – mint eddig – most is nekünk szeretnék benyújtani. Ami 2002 és 2010 között bebizonyosodott, a világválság elburjánzásának idején fokozottan érvényes: a politikai háttértámogatásért, a hitelből finanszírozandó újabb hitelekért a nemzeti vagyon és a lakosság tűrőképességének maradéka a csereérték.

A Békemenet október 23-án ismét elindul, és szépen, csendesen demonstrálja az együvé tartozást, az élő nemzeti konzultációt. Akik korábban ott voltunk és most is ott leszünk, egy nyelven beszélünk, sőt szavak nélkül is értjük egymást. Tudjuk, hogy a szabadság megvalósulásának terepe nem a lebutított médiából ömlő etetés kritikátlan befogadása, hanem autonóm emberek közösségi tevékenysége.

Ezt demonstrálja a Békemenet, amely emlékezik és emlékeztet.

Emlékezik az 1956-os magyar ifjúságra és Nagy Imrére, a „felébredt” kommunistára, akinek volt ereje és szíve megtagadni az álságos ideológiát.

Emlékeztet arra, hogy nem maradunk adósok, de nem akarunk örökös adós-rabszolgaságban élni. Ezért minden nehézség ellenére támogatjuk Orbán Viktor miniszterelnököt és a magyar kormány azon törekvéseit, melyek a nemzet szuverenitásának megőrzését és a szegény néprétegek felemelését szolgálják. Gondolkodást, kitartást és közösségi szolidaritást igénylő munka az, amelybe belekezdtünk. Csak úgy sikerülhet, ha nem hagyjuk, hogy hazugságokkal éket verjenek közénk.

„Egy a haza!”

Ez a mondat a Milla körül tévelygő emberekre is vonatkozik. Azt az üzenetet hordozza, hogy a 2/3-os többséggel megválasztott kormány irányvonala mellett kiálló civilek várják őket és kérik, hogy gondolkodjanak. Ne hagyják, hogy egy hiteltelenné vált gazdasági és politikai erőcsoport újra és újra ugyanazokkal a hazugságokkal és ígéretekkel verje át őket, mint amelybe 2010-ben belebukott.

Mi, magyarok – vagyis akik ebben az országban élünk, dolgozunk és osztozunk a nehézségeken - jól ismerjük ennek az országnak gondját-baját és örömeit, hibáit és erényeit. Nem vagyunk dúsgazdagok, sem világpolgárok, akik előkelő idegenként, fölülről  köpködik a hazát. A mi közösségünk nem amerikai vagy európai világvárosok luxusszállodáiból üzen, nem sok éve külföldön élő elitcsoport véleményét közvetíti, hanem a Békemeneten találkozik és megfogja a mellette álló ember kezét. Nem szónokol, hanem csendesen vonul. Megmutatja az összefogást, hiszen nem engedhetjük, hogy az adósságcsapdából kivezető úton visszafordítsanak bennünket. Tovább kell mennünk, ha nehéz is lesz még egy darabig. Meg kell teremtenünk a magunk, gyermekeink és unokáink számára a sikeres és végre boldogabban élhető jövőt!

forrás: civilosszefogas.hu >>>

"...Szlovákia nem volt köteles beengedni Sólyom Lászlót a területére, aki 2009. augusztus 2-án magyar államfőként kívánt résztvenni egy komáromi szoboravatáson – döntött Luxemburgban az Európai Unió bírósága...." (forrás: www.parameter.sk >>>)

Hát igen. A szabályok rugalmas értelmezésére számos példát láthattunk az utóbbi években. Mindig attól függ, hogy éppen kiről van szó, a szabályt úgy értelmezzük, esetleg - végső esetben - kiegészítjük valami olyannal, ami 'konform' módon megváltoztatja az eredeti szabályt. Orwell Állatfarmjában  - ahol az egyébként baloldali meggyőződésű szerző bírálja az akkori (1950) Szovjetúniót  - az állatok forradalmának alapvető szabályait  olyan helyre írják fel, ahol később  mindig szemük előtt legyen.

Az egyik szabály az volt, hogy az állatok nem alszanak ágyban. Persze a hatalmat bitorló disznók hamar 'rászoktak' ágyban alvásra, amit azzal magyaráztak, hogy erre a 'feladataik ellátása' miatt van szükség. (Emberszámba vegye őket az az ember, akivel kereskednek.)

Végül megtalálták a tökéletes megoldást: a szabályokhoz kis kiegészítéseket tettek:

A 'Minden állat egyenlő' szabály a ',de vannak állatok, akik egyenlőbbek'-kel egészült ki, ami rögtön szabályossá tette a disznók az ól helyett, a házban lakását. Miután az is kiderült, hogy a disznók még az ágyba is befeküdtek,  'Az állatok nem fekszenek ágyban' szabály szépen kiegészült a ',lepedővel' toldalékkal, tehát az ágyban, szalmazsákon alvás azonnal 'hivatalossá' vált.

Szóval az EU bírósága szerint lehet jönni-menni bárkinek, de aki EU állampolgár mellet esetleg köztársasági elnök is, arra teljesen más szabályok vonatkoznak. Vajon hogy dönthették el, hogy a gyalogszerrel hídon átkelő Sólyom László Elnök Úr éppen akkor 'szolgálatba helyezte-e magát', ahogy a rend éber őrei szokták? Valószínűleg az volt a baj, hogy Sólyom László Úr az EU konform 'MOST EU ÁLLAMPOLGÁR VAGYOK, NEM ELNÖK!' feliratú láthatósági mellényét éppen nem viselte, mert ellenkező esetben nem lehetett volna kérdés, hogy milyen minőségében is szeretne átkelni a hídon.

Tehát valahogy így festene az új szabály: ...lehet jönni-menni bárkinek, de ha valaki köztársasági elnök is egyben és állampolgári minőségében utazik, akkor  a saját és a látogatandó tagállam nyelvén is azonos betűmérettel és betűtípussal elöl-hátul is kétnyelvű  'EU ÁLLAMPOLGÁR VAGYOK, NEM ELNÖK!' felitattal ellátott CE minősítéssel rendelkező láthatósági mellényt kell az ott tartózkodása alatt 24 órában viselnie a wc-n, a zuhanyban és az ágyban is, mert ellenkező esetben a tartózkodása illegitimmé ő maga pedig azonnal persona non grata-vá válik. És a szabály, az szabály! (Amíg másképp nem értelmezik vagy meg nem változtatják.)

1997-ben a Magyar Nemzeti Bank 'adósságcserének' titulálva - akkori értéken - 2170 milliárd forint fiktív adósságot alakított át piaci alapon kamatozó tényleges adóssággá a semmiből. Önmagában ez a 'csere' akkora hatású, hogy a mai (állam)adósságunk kb. 25%-kal lenne alacsonyabb. Drábik János 2001-ben népszavazást javasló cikke nagyon szépen körülírja, hogy szerinte pontosan kik, hogyan és mekkora értékű gazemberséget követtek el.

Nem maradunk adósok

A „Békemenet”, a magyar emberek tömegeinek csendes vonulása 2012. január 21-én példaértékűen mutatta föl egész Európának, hogy „egy a haza”.

Amint 1848 a forradalom, 1956 a népfelkelés, úgy 2012 a nemzeti szuverenitásért való kiállásunk dátuma lett.

1956. október 23-a példát adott Európának. Mertünk bátrak lenni és fiataljaink vérét áldoztuk hazánk és Közép-Európa keleti felének szabadságáért. Most az adósság béklyójából szeretnénk kitörni, és ha más értelemben is, újra áldozatokra és összefogásra van szükség. Hiszen megtapasztaltuk, a történelem pedig többszörösen igazolta, hogy az „adós-rabszolgaság” képes nemzeteket megsemmisíteni.