Az elkészített szakvélemény valószínűleg semmi újat nem tartalmaz, ennek ellenére a 'per lezárásáig' nem ismerhető meg. Még részeiben sem, pedig arra eléggé kicsi az esély, hogy a teljes irat kiadását indokoltan lehetne megtagadni. A per tárgya ráadásul tisztán jogi kérdés, az irat megismerése aligha befolyásolhatná az önkormányzat perbeli pozícióját.
A kereset tárgyának fontossága csak akkor érthető meg teljesen, ha felidézzük a korábban történteket. 2012-ben egy teljes kiadványt szántunk a 'szemét ügy'-nek, ahol részletesen bemutattuk a mára szemétheggyé nőtt egykori agyagbányánk életútját. A teljesség igénye nélkül így lehetne címszavakban felsorolni a fontosabb lépéseket:
Tegnap este az Alsónémedi Magyarok Nagyasszonya Kórus adventi hangversennyel 'gyújtotta meg' a első gyertyát a helyi közösség képzeletbeli adventi koszorúján. Benkó Péter vezeti a nagy múltra visszatekintő, most már vegyes kórust. Érdemes volt elfogadni a meghívásukat, jó volt látni - nem kevésbé hallani - egy magas színvonalon működő kis közösség 'munkájának' összetartó erejét. A kórus hangversenye méltó kezdete volt a várakozásnak, ami egyes országokban már réges-rég teljesen elvesztette az igazi mivoltját és valami egészen másról szól. Amikor a karácsonyra készülő vásárlók agyontapossák egymást vagy éppen az áruház ajtaját nyitó szerencsétlen alkalmazottat, ott már nagyon nagy a baj. Sajnos.
Az alábbi pontosan kétperces felvétel ékes bizonyítéka annak, hogy az igazság és az idő mennyire relatív dolog. A feltett kérdéssel együtt összesen 120 másodperc alatt öt állítás hangzik el, amiben - izgalmas hajrában 3:2-re - a 'pontosan azt írtam alá, amire felhatalmazásom volt' nyert. Igaz, közben volt egy előnyszabályra hivatkozó 'tegyen BÍRÓSÁGI feljelentést' is. A BÍRÓSÁGI feljelentés a mai napig tisztázatlan dolgot takar. Amúgy meg tök mindegy, hogy végül mi került aláírásra, mert a pgm amúgy sem jegyezhette volna az ABÉVA Kft-t: az ABÉVA Kft. ügyvezetőjét Belágyi Tamásnak hívják.
avagy Háború a Nemzet Ellen
A magyar társadalom történelmének egyik legmélyebb és legsúlyosabb válságát éli át. Az előttünk álló évtized kihívásának veszélyei „kockázatai és mellékhatásai” csak a XX. század legkritikusabb szakaszaihoz mérhetők. A nemzet, mint közösség „spirituális teste”, vagyis lelki, erkölcsi és szellemi talapzata, romokban hever, „fizikai teste”, vagyis népesedése és egészsége lepusztulási lejtőn halad gyorsulva lefelé, „anyagi teste”, vagyis gazdasága, a globális hatalomgazdaság kifosztó-szivattyúinak csapdájában vergődik. Ebből a végzetes helyzetből csak egy olyan átfogó és összehangolt, igen széleskörű hosszú távú együttműködésre épülő nemzetstratégiai jelenthet kiutat, amelynek felépítése lassan talán elkezdődik. Minden felelősen gondolkodó magyar, bárhol is él, „alkotó-társ” ebben a folyamatban, mert mindnyájunk tudására és bátorságára szükség lesz a kiút megtalálásához. Mert, mint Szabó Dezső fogalmazott:
„Minden Magyar Felelős Minden Magyarért”
A több, mint hatórásra sikeredett maratoni ülés Pánczél Károly Úr napirend előtti tájékoztatójával kezdődött. A tájékoztató fókuszában természetesen az iskola lehetséges 'államosításának' részletei és a tornacsarnok beruházás kapcsán az ABÉVA kft. által kibocsájtott kb. egymilliárdos kötvény volt. A napirend előtti egyórás rész felvétele hamarosan fel fog kerülni, a fennmaradó rész több napot fog igénybe venni. Az ülés vége már olyan parttalanná vált, hogy feleslegesnek tartottam rögzíteni. (Aki kíváncsi kérje ki a hangfelvételt.)
Tegnap egy egyórás kényszerű várakozás közben szóba elegyedtem egy magyar sorstársammal: szóba került a válság és általában a tiltakozó demonstrációk is. Abból ugye itthon sincs hiány, de a varsói élményeim ecsetelése után felkaptam a fejem valamire:
"...én úgy hallottam, hogy az MTVA székház előtt tartott tiltakozó demonstráción még vér is folyt..."
2012. márciusban több ezer lengyel érkezett Budapestre, legtöbben a Gazeta Polska napilap által működtetett klubok szervezésében. Aznap végigkísértük őket a Nemzeti Múzeumtól a Kossuth térig. Szóba elegyedve velük elmondták, hogy számítanak a magyarokra novemberben: Viszontlátásra Varsóban! Akkor eldöntöttünk, hogy nem leszünk fotelforradalmárok és elfogadjuk a meghívást.
Varsói látogatásunk második napja sem sikeredett kevésbé tartalmasra az elsőnél. Egy véletlen folytán megismerkedtünk a szcsecsini és a berlini Gazeta Polska klubok küldötteivel, akik jó házigazdaként láttak vendégül és kísértek minket a nap folyamán. Nekik köszönhetően idegenvezetés mellett látogathattuk meg a varsói felkelés múzeumát.
Bő két év alatt VÉGRE ELJUTOTTUNK ODÁIG, hogy a településünk kivételesnek számító adóerő-képességéből adódó kedvező anyagi helyzetéről már nyíltan lehet beszélni. Ez persze nem azt jelenti, hogy felelőtlenül, pazarló módon kellene gazdálkodni. Eddig nem is úgy néz ki a dolog, de azért szerintem előfordult néhány pitiánernek nevezhető túlkapás vagy inkább szánalmas tétel is a rendszerben, mint a félévenkénti 500 forint szedése fénymásolópapírra az iskolában.